1964. április 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
231
i- 21 Ugyanakkor azonban égy eléégé lényeges előrelépés történt minden szakigazgatási területen 1963-ban. Egy lényeges előrelépés! A koncentrálást teszi szóvá az Észrevételek: első nagybekezdésének a végén a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. Éppen* az a helyzet, hogy a koncentrálás az,-amely megakadályozta, hogy 1963-ban ezeket a munkavédelmi szempontból lég*súlyosabbnak Ítélhető, de egyéb szempontból, a lakosság kiszolgálása szempontjából meglehetősen jelentíéktelen kis helyeket előny' ben tudtuk volna részesíteni az olyan felújításokkal szemben, ahol valami bővítés, lényeges higiéniai javitás is történt, ahol tehát nagyobb összegek koncentrálása történt meg. Nem tudom, hogy eléggé érthető-e az, arait mondok. Éppen a kormány által szorgalmazott koncentrálás akadályozta az ütemterv teljesítését, :ert ott az esetek lényeges részében csekély dolgokról ven szó. Ami az egyes megjegyzéseket illeti, az elsőben azt mondja az SzBT, hogy a tervosztály vezetőjéne* lett volna feladata, hogy meghatározott összeget bocsásson rendelkezésre, elkülönítve, a legsürgősebb feladatok megoldására, ez azonban a VA szétosztásánál nem lett érvényesítve, ill. az ipari osztály az e célra szolgáié összeget másra használta fel. i Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy az ipari osztály a VB. által tavaly elfogadott ütemtervben szereplő 9 pincemühely közül 6-ot, a tervben szereplő 2 korszerűtlen munkahely körül 2-t megszüntetett, terven felül megszüntetett a címjegyzékben szereplő 16-ot és címjegyzéken kivül 25-öt. Sz persze összefügg az átszervezéssel, de a lényeg az, hogy a pincemühelyek közül csak 3-al maradt el. Iia tehát nem is fordította a tervosztály által kiutalt összeget erre a célra, összegek nélkül, pénz nélkül sikerült a pincémühelyek egész tömegét megszüntetnie. A korszerűtlen munkahelyeknek ez a megszüntetése nagy eredmény. Nem muszáj okvetlenül rákölteni a pénzt, ha másképp is meg lehet csinálni. Ezzel szembenállónak látszik, hogy 3-at mégis nem szüntetett meg a pincemühelyek közül, még hozzá a legsulyosabbakat. Ez nagy hibája 1963-beli ténykedésének, ugyanakkor azonban meg kel/nondanom azt is, hogy messzemenően felülmúlja a megszüntetett korszerűtlen munkahelyek száma azoknak a számát, amelyeket nem sikerült megszüntetni. Nem lehet elkenni és természetesen hibának kell elismer- hi az Állami Fodrászat mosodáját, amelyet én magam is mélységesen I ^ I I A - is . , I
