1964. március 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

220

i

tét. Egy förmedvény jött ki belőle. Természetesen teljesen elutasították ezt a gondolatot, mert egy modern szállodaépületnek fícy régi saállodaéplilettel való összeházasítása nyilván nem jelentene megoldást. Az alapelv tehát az, hogy mind a két épületet szanálni kell.

A másik alapelv, amely kijött, hogy nem szabad zsúfolt belépitéat alkalmazni, mert a szálloda gépkocsi-igényét figyelembevéve, közlekedési szempontból lehetleniilés jönne létre.

A Bíráló bizottságnak, nz volt az álláspontja, hogy minél lazább legyen a belépitési mód. Igaz, hogy előre lép az Apáczai Ceere- Jánoo-utcai front, mint. elsőkor, azonban a birálé bizottság éppen közlekedési szempontból nem ért egyet azzal, hogy itt ujabb homlokzatsort hozzunk létre.

Általános elvként kijött, hogy bármit is karnak elhelyezni az Erzsébet-hid és a Szabad aág-hid közötti területen,- akár könyvtárépületet, akár nemzeti színházat - be kell menni egészen a Molnár-utca mélységébe, vagy még tovább. Ez azzal a következménnyel jár, hogy jó állapotban lévő lakóépületeket kell szanálni, amelyeknek a nagyságrendje loo milliós. Ezért nem javasoljuk, hanem csak azt vetjük fel, hogy az első ütemben csupán javítani kell.

Elnök : A BUVÁTI min dolgozik?

Szilágyi Lajos: A belvárosi részen. Nem köteles semmire, csak arra, hogy vegye figyelembe ezeket az elveket. A pályázók a vizsgálódások során nem mentek a Váci—utca mélységéig, a BUVÁTI viszont azt is tartozik elvégezni, ós tartozik összhangba hozni ezeket az elképzeléseket.

Elnök : Egyszóval: akkor nem koll külön a dunaparti rón szel foglalkozni, hanem majd akkor, amikor sorra kerül a részletes rendezési terv.

Harrer Ferenc: Újra hangsúlyozza, hogy nem tervekről óo részletmegoldásokról van szó, hanem koncepcióról.

Szilágyi Lajos: Erre még nem válaszoltam,

I m ■ - Pl

rá- 52 -