1964. február 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
142
t i rá t- 8 dolgokat is hozzanak a VB elé. Lés György: Ezt a kérdést különben mi már előzőleg is tárgyaltuk és határozatot is hoztunk,- ha jól emlékszem - hogy ilyen irányban dolgozzunk. Én megértem Ke3zei elvtárs e felvetését. Egyetértek ugyanakkor azzal is, amit Kelemen elvtárs válaszában kiemelt, hogy itt még különböző dolgokat rendezni kell. Én azt mondom, róQfíréy ragaszkodjunk ehhez a vállalati összevonáshoz és átszervezéshez. Miért? Nem akarom feltartani vele a VB-t, de rengeteg esetet tudnék mondani. Ilyen alapon nem lehetett volna annakidején összevonni a nagyipart. Nem ilyen számrendü, hanem százszorta nagyobb üzemet is láttam ebben az időben. As egyesítés idején fennálltak hasonló problémák ezeknél az üzemeknél, csak jóval nagyobb arányokban és lényegében az egyesítés után egy-másfél észtén dővel rendeztek egy sor olyan dolgot, aminek folytán később milliós eredmények pozitív értelemben véve jöttek létre. Persze, hogy megértem én ezeket az apró dolgokat, nem is ezeket becsültem én le, Én csak egy gyárat hozok fel itt példának, ahol láttam, hogy összevontak két gyárat: egy nagyon nagyot és egy 800 főst és ott olyan elmaradt technológiák voltak, olyan különböző szintű vezetés érvényesült annakidején a kézműipar területén, hogy 3zinte megdöbbentem. Ismerem én ezt a problémakört, munkám során sokat fordult elő. Az egyik és a másik vállalat között a káderek jobb kiválogatásával mégis valamennyire egységesíteni lehet a technológiát éo ez természetszerűleg sok előnnyel jár, ami majd csak a későbbiekben fizetődik ki. Itt nem lehet elvárni, hogy a VB. állást tudjon foglalni és ebben a kérdésben kapásból mindent meg tudjon határozni. Itt természet3zerüleg - az egyesitett vállalatok vonatkozásában - nagy szerep vár az ipari osztályra, mert számos olyan ré probléma jelentkezik, amely - hogy egyebet ne mondjak - szociális tekintetben mélyen kihat a dolgozók életkörülményeire, stb. A 3ok raktárrészleg átcsoportosításával, amit nekik el kell végezniük, szintén jelentős eredmények jönnek létre. De jelenleg olyan nagy hiányosságok vannak a vezetésben, és sok helyen a dolgozók olyan elmaradott körülmények között dolgoznak, éa olyan nagy költséggel termel a kézműipar, hogy az nem közönséges. Én magam is ismerek Ifi ■ ALI. ' ft > ■ V fa
