1963. október 16. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
125
........................ rT--T’T * > v i ■« * -r. , ; . í | i «- 2 Jelenleg kórházi ágyainkon 100 beteg ellátását 3 műszakban 22 helyett 17 nővér végzi, gyermekosztályainkon 100 ágyra 33 helyett 23 a tényleges dolgozó létszám® Bár 1958-1962 között f226 ’ű'zépfoku. szakembert képeztünk ki,azalatt 2333 szakemberünk hagyta ott szakterületét, vagy az egészségügyet. Ekkora mértékű elvándorlás komoly gazdasági kárt is jelent. Egy növendék kiképzése bentlakásos szakiskolán 23 ezer forintba kerül. Mivel 5 év alatt 1315 okleveles dolgozó hagyta ott végleg az egészségügyet, népgazdaságunkat ezzel 30 millió forint kár érte. Ha az 1017 nás egészségügyi szakterületen elhelyezkedő dolgozó ujabb kiképzésére fordított összeget is figyelembe v-sszük, a kár 5 év alatt eléri az 50 millió forintot. A munkahelyről való távozás okait elemezve, megállapítottuk, hogy dolgozóink több mint fele a jobb bérezés, illetve kedvezőbb munkaidőbeosztás miatt hagyta ott munkahelyét. Jelenir.g az ápolónői átlagbér a fővárosban 1150.-Ft., ami 100.-Ft-tal van a nomenclaturéban megadott középátlag alatt. A szakképzett középkáderek egy egész életet töltenek munkaterületükön anélkül, hogy magasabb beosztásba kerülhetnének. Fenti körülmények nemcsak az elvándorlást gegitik elő, hanem a középkáderekkel való utánpótlás helyzetét is mindinkább n# hezi- tik. Az egyre növekvő szakmai igények megkívánják, hogy’ a b „iskolázásnál törekedjünk minél nagyobb számban érettségizett leányok felvételére az ápolónői éa gyermckápolónői szakágazatokban. Törekvésünk ellenére iskoláinkban alig van érettségizett hallgató. Az elmúlt 5 év alatt középkádi-r iskoláinkon az oklevelet nyertek 2,1 #-a volt érettségizett. A fővárosi kezelésben lévő egészségügyi szakiskolák roppant kedvezőtlen körülmények között működnek. Csak 3 iskola van önálló épületben elhelyezve, 5 működik egészségügyi intézmények köretében, a többiek alkalomszerű helyiségekben vannak elhelyezve. A fővárosi egészségügyi szakiskolák feladata a fővárosi intézmények számára elegendő utánpótlást nvV-.lni. Megállapítottuk, hogy a beiskolázottak számát már most 80%-kai keltene emelni ahhoz, hogy 1965-re a szakemberhiányt egészségügyi intczményuinlcb' n megszüntethessük. Nagy nehézséget okoz, hogy a fővárosi lányok komoly toborzótevé- kenységünk ellenére gém szívesen választják az egészségügyi pályát. /0 j I ,mm * •*
