1963. szeptember 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

54

I

i

Az interpelláció jogosságát, mint mondottam, elistus

‘“'''rjük, de itt a társadalmi erőknek, a Fővárosi Tanácsnak és a kormányzati szerveknek a tényleges összefogására van szükség azért, hogy a két patak rendbehozatalára megfelelő hitelkeretet biztosítsunk. Sokkal nagyobbnak tartjuk mi azt a politikai és erkölcsi kárt, amelyet a két patak ralconcátlansága okozott, mint a tényleges anyagi kárt. Jelzik ugyanis, hogy a Szilaspatak őszi áradása 2.5 millió forintos kárt okozott. Ez azonban egy kitalált szám.

A két patak együttvéve sem okozott ennyi kárt még ha azt is tekintetbe vesszük, hogy több, mint 2o.ooo homokzsákot töltöttünk és használtunk fel, stb. Az egész nem volt ennyi. Ha a 60 milliót és a lo évi gyakoriságot arányosítjuk a 2.5 millióval, nem találjuk meg az arányt és azt kellene mondanunk, hogy nem érdemes hozzáfogni a Szilas- és a Rákospatak rendezéséhez. Mivel azonban sokkal nagyobb ennél a politikai és az erkölcsi kár, tehát az, hogy egy évben kétszer-hárorr.szor megismétlődhet egy ilyen dolog, kell vele foglalkoznunk és hitelkeretre van szükség. Nem tudjuk a tanácsot arról tájékoztatni, hogy 1963-ban, ill. 1964 őszére mind a két patakot teljes egészében rendbehozzuk. Van egy olyan elképzelésünk, hogy jó volna ebben az 5 éve3 tervben, tehát 1965-ig mind a két patakot teljes egészében a hidak rendszerével együtt ugy felujitani és beruházni, hogy az 5o évi gyakoriságot elérjük.

Elnök : A következőket javasolom a második interpellációval kapcsolatban, ill. az elsővel kapcsolatban is: Amig a tanácsülésen el nem hangzik a két interpellációra adandó válasz, a sajtóban erről a témáról ne jelenjék meg semmi, mert a tanácsülés hivatott az interpellációkra adott választ elfogadni, nem pedig a VB.

A második pedig, hogy a mellett, hogy a nehézségeket jelezzük, tegyünk egy "szivességet" a tanácsülésen azoknak a tanácselnököknek, akiket indokolatlanul támadtak a TV-ben ós a sajtóban a két patak kiáradása miatt, mert logikus, hogy nem a

XIV. kér. Tanács feladata a Rákospatak és nem a XVI. vagy XVII. kerületé a Szilaspatak megrendszabályozása. Ez központi feladat, de elég sok támadás érte őket közvetlenül és közvetve, holott teljesen vétlenek ebben a kérdésben. Egy bizonyos védelmet kell tehát nekik nyújtani.

X- 11 - I