1963. augusztus 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

78

helyes volna annak az elvnek a kimondása, hogy ha egy kerületben építünk bizonyos mennyiségű lakást, a kor a lakásokat elsősorban az adott kerületben jelentkező üntk igényjogosultak között osztjuk el - és utána jöjjön a többi kerület, azonban a gyakorlatban ezt az elvet nagyon nehéz volna keresztülvinni.

Ehhez hozzá kell tennem móg, hogy ismerni kell a mi kerületi elnök elvtársainkat. Magunk között vagyunk, beszélhetünk róla: a kerületi tanácselnök elvtársak kivétel nélkül azt kívánják, hogy a fővárosi tanáos lakásosztálya - amikor a lakások elosztásáról van sző - lehetőleg Budán, a Lágymányoson ós máshol is adjon nekik lakást, ne pedig a XVI.kerületben, a volt Dühöngő-telepen. Vannak ilyen kívánságok, amelyek magukkal hozzák a t, hogy a munkahelyek és a

t .. I

í lakóhelyek távolsága - & pen a lakáséiaoztáa következtében - növekedni fog.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy egy-egy építkezésen nem mindig hasonló tipusu éa minőségű lakásokat építünk. 1961-ben történt meg az, hogy a XlX.kerületben elosztottuk a szövetkezeti lakásokat, és amikor elosztottuk, akkor jöttünk rá arra, hogy a 310 és egynéhány lakásból 290 gerson-lakás volt,

■mtattiwtnrottiwtx A XIX. és a XXI .kerület kapta meg ezeket a lakásokat, amin jogosan felháborodott mind a két kerület. Ha tehát ezen a területen a 310 lakásból 290 garoon-lakást építettünk, akkor nyilvánvaló, hogy ezeket arányosan kell elosztani a kerületek között,

ami mindjárt magával hozza nnek az elvnek a megsértését. Mind! • * | ,

amellett mi törekszünk arra, hogy a jövőben a lakóhelyek és a munka- ; helyek közelségének elvét szem előtt tartsuk.

Pesta elvtárs felvetette, hogy iia aluljárók sorozatára van szükség, és egy aluljáróval nem segítünk a helyzeten, akkor miért

7<?

3 - io - ^