1963. május 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
26
A pénzügyi panaszok már lényegében is eltérnek az egyéb szakigazgatási szervek másodfokú határozatai ellen benyújtott panaszok- • tol. Ugyanis az 1957.^óvi IV. tv. életbelépte előtt az adóalanyok a másodfokú jogerős pénzügyi határozat ellen rendkívüli jogorvoslat formájában a Pénzügyminisztériumhoz felülvizsgálati kérelemmel élhettek. Ezen eljárás qnnyira átment a köztudatba, hogy jelenleg az adózók kedvezőtlen esetben közvetlen fórumnak tekintik a harmad- fokot, sőt a Minisztertanácsot, mint negyedfokot. A panaszbeadványokban a panaszi gli indokok legfbb esetben nem a tényleges megállapításon nyugszanak. hanem az adó mérvét sokalják,Ebben a vonatkozásban igen nehéz a panaszbeadványok elbírálása is, mert például az általános jövedelemadó tekintetében legtöbb esetben a tiszta jövedelmet, mint ©dóalapot becsléssel állapítják meg, már pedig a becslés, ha nincs megfogható kiindulási alap, vitatható. Természetesen a becslés megalapozottsága is bizonyos körülmények figyelembevételével történik. Ilyen j)l: a szakma adottsága, az üzlet fekvése, alkalmazottak száma, érdekképviselet javaslata,szakmai arányosítás, az adóalany életkörülménye, energiafogyasztás,stb. Körülbelül ez a helyzet a forgalmiadé ügyben keletkezett panaszoknál is, ahol a panaszok többségét szinten a becsléssel megállapított adóalap miatt adják be. Ezen túlmenően s.ok kisiparos vidéki szállításokat is eszközöl és legtöbb esetben az utánvétes szállításokból elért árbevételeket pénztárkönyvben nem könyvelik le és következésképpen adózás alá sem jelentik be. Ezen körülmény az adóhatóság tudomására jutott és a pénzügyőrség által a Posta Központi Leszámítoló Hivatalánál kirovatolt összegeket teljes egészében forgalmi- adózás alá vonják, ha az adózó hitelt érdemlően nem tudja ezeknek az összegeknek adózott voltát igazolni. Ugyanis az utóbbi időben ilyon irányú adóviasgálatoknál a kisiparosok körpben széleskörben elterjedt, hogy tömegesen vesztik el a pénztárkönyvüket ós azzal védekoz- nek, hogy a feütart bevétel ut. r már adóztak. Ennek érdekében született egy szigorú álláspont /Pénzügyminisztérium, Pővárosi Főügyészség/, hogy a pénztárkönyvek elvesztésevei kapcsolatban adódó következmenyekért az érdekelt adózóknak kell vállalniuk a felelősséget és ilyen esetekben a bizonyítási eljárást az adózókra kell hárítani. A lakbérpótlékkal kapcsolatosan azt a megállapítást lehet tenni, hogy a közelmúltban és a folyamatban lévő panaszeljárás alá vont ügyek többségükben már olyan határesetek, amelyekről a lakbérpót- • lek rendelet taxatíve nem rendelkezik és oz ügyek oldöntésénél elvi ellentétek merültek fel, az É.M, mint jogszabály alkotó által adott elvi állásfoglalás és a Fővárosi Főügyészség álláspontja között, Ezekben az ügyekben legtöbb esetben kikérjük az E.M,szak- véleményét. Azonban ezt sem lehetne végső megoldásnak tekinteni, mert célszerű hnno az élet által felvetett problémákat a lakbór- pótlék rendelet kiegészítéseképpen egységes szerkezetben rendeletileg rendezni. Általánosságban megállapítható, hogy a pénzügyi panaszok intézésével az alsóbb pénzügyi szervek a rendolkezések betartásával járnak el, ügyelnek az ügyiratok szerel™ a a re adott határidők betartására, az 1957. évi IV. tv. 69. §. /3/ bekezdésében kötelezően előirt a panaszokra vonatkozó nyilatkozatok alapos és részletes megtételére, a Vb, határozatoknak időben való kikézbesítésére és végrehajtására, stb. A Panaszügyi csoport munkájában a legsúlyosabb problémát az o területen jelentkező ügyek feldolgozása okozza. XG * »
