1963. április 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

120

Itt van azután a III. kategóriájú üzemek kérdése. Meg kell mondanom, h0gy amikor a kategorizálás f0lyt, akkor a Fővárosi Tanács esetében, a Gyöngygombgyárté Vállalatot kivéve, nem javasoltak k0nkrét üzemet kitelepítésre, ill. felszámolásra, hanem csak réazprofilokat javasoltak leadásra, ill.megszüntet ésre. így pl. a retilcül-keret gyártását az óra- és Ékszeripari Vállalattól vidékre. Fővár0si ipari üzemeket illetően tehát nincs 0lyar kötelező határozat, h0gy k0nkrét üzemeket meg kell szüntetni, hanem csak profilokat kell átadni vidékre. Ez a tevékenység visz0nt folyik és 1963-ban nagyrészt be is fejeződik, az ipar területén különben is esedékes átszervezési feladatokkal egyótt.

Az építőipar termelési volumenjének lehetséges, vagy szükséges növelését is sürgette Pais elvtárs. Az építőiparnak csal: építésszerelési része a legnagyobb Volumenű. Tavaly 825- 827 milliő forint v0lt. Az idén 9oo millió. T0vábbi feszítése nem lett v0lna reália, mert az építőiparban semmiféle olyan jellegű gépi vagy egyéb beruházást nem valósítunk meg az idén, amely ennél nagy0bb vnlumenü fejlesztést reálissá tenne. Ahhoz tehát, hogy épitőipari terme lésünket a következő években jelentősen növelni tudjuk, egyrészt fejlesztéseket kell megvalósítanunk az építőiparban beruházások által, másrészt pedig meg kell szüntetnénk a bérszínvonal különbségét az állami épitőipari és a saját vállalataink között. Amilc0r ugyanis Budapesten általában épitő- munkás hiány van, amikor az ÉM többet tud fizetni, mint akár a HKI, akár az Építési Igazgatóság, akár a FUV: nehezen képzelhető el> h0gy Épitési Igazgatóságunk, vagy bármelyik épitőipari szervezetünk létszámában jelentős felfutást tervezzünk.

42o--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------I- 34-35 - ^

ff