1963. február 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
128
......................... JL.'............... 5....... Í.............1 .................._......- I ff i- 52 Elnézést kérek, hogy igy fogalmazom meg. A kev éo pénzzel folyhatott ágit de ide munkának és a szövetségese!: munkájának az eredménye 'alapján fez a vélemény (alakult ki } a V égre hajtól) izot t s ágban, amely nem uj , mert anno.!: a folyamatnak az eredménye, ahogyan kulturális kérdésekkel foglalkozunk. A sir Is a másik oldalon van azzal kapcsolatban, ©amit Készéi elvtárs javaslata lényegében jelzett, hogy mint szakigazgatási szerv vezetőjének, ugyanakkor, amikor ezt a nagyon Pozitív és örvendetes jelenséget látom, rengeteg gond0m is van, mert ha valamit tenni kel , akkor megint még ujabb tárgyalások kellenek. Véleményem szerint fel kellene tárni néhány elvi problémát, mert őrlőd üni: közöttük, nemcsak ezen a területen, hanem más területeken is. Irányelveket kapunk, a végrehajtásban problémák vannak ás időnk jelentős része nem azzal megy el, hogy azt az egészséges kultúrpolitikai szervező munkát, agitativ offenzívat tartsuk kézben, amelyet a VIII. Kongresszus szerint kézben kellene tartanunk, hanem biz0ny ehhez a nagy kérdéshez képest kisebb jelentőségű részletkérdésekkel kell- időnket eltölteni. A rend eletek értelmezése körüli problémák miatt is nagyon szükséges volna az elvi problémák tisztázása, mert veszélyes egy szakig.3zerv vezetőjének kétféle hatás alatt dolgozni. Csak bajok származnak belőle. A jav :sím tokkal kapcsolatban: egyetértenék azzal, amit Gyalmos elvtárs javasolt, hogy esetleg egy uj pont kellene, hogy ne legyen keveredés. A határozati javaslatok 3./ pontjában konkrét pontokban kérjük az elnök elv társak segítségét. Az igazgatási osztály segítségét pedig általában volna jé megkapnunk a VB által, az összes helyiség- kérdések megoldására, de itt is kimondva, h0gy a népművelési osz- ! i tály távlati fejlesztési terve alapján. Az elmúlt időben ugyanis előfordult, hogy kiutalásokat vissza kellett csinálni, mert zavarták a tervet. Nem arra a helyre történtek kiutalások, ahová éppen kellett volna. Javasolom tehát a tisztelt Végrehajtóbizottságnak, hogy egy ilyen ponttal bővítse ki a határozatokat. Amit Takácsné elvtársnő felvetett, abban Kassai elvtárs felszólalása perdöntőén eldöntötte a kérdést. Határozatban nem lehet kimondani, mert mint szakig.szerv vezetőjének, nekem sincs olyan, lehetőségem, hogy Takácsné elvtársnő kéY? I
