1963. február 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
122
i- 44 - 45 Rév ész : ... a Nemzeti Muzeum számára. Kovács Pál: Mérjék fel az elvtársak, hogy nem lehetne-e majd ilyen helyiségeket megszerezni a városban. A bővítést perspektívában nemcsak uj építéssel, hanem a meglévő létesítmények jobb felhasználásával kellene előirányozni, mert annyi épiteni való van ebben a városban, hogy uj könyvtárak építése a közel jövőben még nem látszik lehetségesnek. G y a 1 m o s * Tisztelt Végrehajtóbizottság! Egy íjár mondatot ehhez az anyaghoz! A nagytömegű aelejt és elavult könyv nagyrészt a személyi kultusz idejéből származó könyvekből tevődik össze. Vonatkozik ez mind a politikai, mind a szépirodalomra. Azonkívül mérhetetlen tömegű brossura i3 van közte. Kiselejtezése csak fokozatosan, lépcsőzetesen történhet. Ami a könyv-vásárlást illeti, valé igaz, hogy tekintélyes könyvvásárlás történik a fővárosban. Ha azonban minőségében nézzük, - hiszen a statisztikai számok minőségi hátterét nem látjuk - akkor ez megmutatkozik más ágakban, de nem a prózairodalom terén. Már pedig a lácosság olvasási vágya elsősorban a prózairodalom iránt mutatkozik meg. Azt is a Szabó Ervin Könyvtárnak kellene kielégítenie. A kulturális forradalommal egyre n"nek az igények, de kielégítésük gazdasági hátterét is meg kell vizsgálni. Az igények gazdasági kielégítése a felettes szakigazgatási főhatóság véleményezése alapján történik. így kapott a főváros költségvetésében 2oo*ooo Ft-tál többet könyvbeszerzésre és 15 főnyi létszámemelkedésre. így fogadta el a Pénzügyminisztérium. Előterjesztetünk külön-igényeket, de nyilvánvalóan elutasításra találunk. Egy másik módja a fejlesztésnek az, hogy a községfejlesztési alapból létesíteni valamit, biztosítani a személyi állományt és a következő évben betervezni a költségvetésbe. De ezt az utat is csak bizonyos foki. lehet járni. Bármilyen roszázul hangzik io tehát, hirtelen áttörést itt nem tudunk végrehajtani, mert a költségvetési fegyelem is kötelez bennünket arra, hogy az igényeket csakis a lehetőségekkel összhangban elégítsük ki. Mint az anyag is mutatja, bizonyos fokú fejlődésről beszélünk. Szándékosan fogalmazok igy. Fejlődésről beszé- I lünk, de a fejlődés nem elégsége a- /zz I I f
