1962. október 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
131
i { ,v> . « > réréré'vtórvfe;'v„ . , .^ j ti - 12 - Í a javaslataként elhangzott - hogy feltétlenül tovább kell tárgyalni a tárcákkal ebben a tekintetben és fel kell vetni az ipari tárcák előtt, hogy mi várható még, mi az, amit esetleg még átadnak a tárcák. Mert ott is folyik egy ilyen tevékenység. Együtt kellene tehát rendezni. A másik dolog pedig az, hogy az irányitó szervezet hogyan fog kinézni. Én sem vagyok teljesen megnyugodva abban, hogy áttekinthető, jobb lesz és hatékonyabban fogja biztositani az ipar irányítását, jól|lehet, ha az elvtársak alaposabban érvelnek és indokolnak, akkor világosabb lesz. Egyelőre azonban én is úgy vagyok, hogy roppant nehéz áttekinteni, hogy ez az irányité szerv valóban hatékonyabb, áttekinthetőbb lesz és valóban hozza-e azt a célt, amelyért az egészet csináljuk. Egyetértek ugyanakkor Sós elvtárssal a határidők tekintetében. Október 1-től kezdődnék az első ütem. A vállalatokat, pl. a Ruhanemüjavitó Vállalatot, különösen az első ütemben, szeptember 3o-tól kellene összevonni é3 profilokat átadni különböző vállalatoknak. Ha nincs még egészen pontosan tisztázva a táróikkal, hogy bizonyos tevékenységet esetleg meg fogunk szüntetni ás nincs még egészen tisztázva, hová adjuk át, és hogy ott teljes egészében fogadni tudják, akkor - gondolom - a határidőket is lehetne médositani és csak november végétől lehetne elkezdeni, amikor már a Gazdasági Bizottság^ is megtárgyalta és jóváhagyta a témát. Azt hiszem, hogy inkább ezt az időpontot kellene elfogadni az első ütemnél is, hogy november végével kezdenénk az első lépcsőt. Az elvtársak valóban hasznos é3 nagy munkát végeztek, helyes irányban, de egyelőre még sok nyitott kérdés van, amelyet tisztázni kellene. Faluvégi: Tisztelt Végrehajtóbizottság! Szeretném ismertetni a Pénzügyminisztérium álláspontját. Szükségesnek tartom a Végrehajtóbizottság figyelmébe ajánlani azt a gondolatot, hogy annak a konkrét gazdasági célkitűzésnek a kidolgozására, amelyet az átszervezéssel meg akar valósítani, a jövőben nagyobb gondot kellene fordítani és tovább kellene haladni. Olyan érzése van ilyenkor az embernek, hogy a profilrendezé3en tulmenő- leg, ami önmagában természetesen helyes, más egyéb fontos, gazdasági célok is vannak. Olyan célok, amelyek az irányitás színvonalának a javitását vannak hivatva elősegíteni. Ezeknek a kidolgoL ‘ -J .—ma *
