1962. január 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
44
I- 6 Nem tudom, mennyiben volna lehetséges az, hogy egy kerületben megvalósulhasson az, hogy az I. foknak az lenne a hivatása, hogy meghallgassa a feleket, és akkor mindjárt bekérhetné tőlük a szükséges iratokat, bizonyitványokat, - például: kórházi ápolási igazolást - ós akkor nem kellene neki a II. fokrí felterjeszteni ezeket az ügyeket. Tapasztaltuk, hogy kevés a kerületben az olyan panasz, amelyet az 1957. évi IV. törvény alapján nyújtottak be. A XIV. kej rületben négy olyan panasz volt, amelyet/P betűjel jelöltek meg, - de ezeknek nem olyan tárgyaik voltak, hogy azp^£at az 1957. évi IV. törvény értelmében ennek lehetne venni. A határozati javaslat 2./ pontja azt tartalmazza, hogy a Végrehajtóbizottság utasitsa oz osztály vezetőjét, hogy a Hazafias Népfront segítségével oldja meg a szakemberek problémáját, ügy héz ki itt a dolog, hogy a VIII. osztály ad véleményt másodfokon, és ugyanakkor a panaszügyi csoport újból a VIII. osztályt kéri fel arra, hogy adjon véleményt. Nyilvánvaló, hogy nem fogja megváltoztatni a saját véleményét, ügy néz ki, hogy Luciferné bepanaszolja a fiát az anyjánál. Ez az ügy igy nem lesz megoldható. Mi már megpróbáltuk, hogy szerzünk szakembereket, azonban ez nem megy. Például: a 3UVÁTI- nál kijelentette egy mérnök, hogy ha ő valahova elmogy egy-két órára, akkor neki azt le kell dolgoznia. Ezek nem tanácsi dolgozók, nem hivatkozhatnak a tanácsi munkára, - és nem valészinü, hogy a Hazafias Népfront erre tud embereket adni. Megérteném a dolgot, ha jogászokról volna szó. Tudniillik nekünk van három jogászunk az állandóbizottságnál és ezek megtelnék, hogy az ügyiratokat átnézik, - tekintettel arra, hogy felvetődött az a gondolat, hogy nézzék meg a jogászok, hogy jól van-e az ügy elintézve a törvény szerint. De még ezek sem vállalkoznak arra, hogy itt leüljenek napközben és megtárgyalják a dolgokat. Ezeknek van munkahelyük, és egyesektől már megkérdeztük, hogy hol veM I I
