1961. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
136
Én -felhívom a figyelműt arra, hogy nagyon fontosak a hat' ak-iri kérdések, mert zavaron hatáskörök mellett zavarok ténykedések vannak. Annak a kérdésnek az elintézése tehát, hogy milyen szerepük legyen a tur^ip+oknak a színházak dolgában, feltétlen1! hatásköri kérdések tol előtérbe, vagyis azt, hogy jut-e a tanácsnak olyan szerepe az országos követeié, ok mellett, amely ezerput egyáltalán megokolta teszi a tanácsi szinházak fenntartásának kérdését, nnsit tehát tulajdonképpen keresnünk kell#, az elsősorban az volna, hogy tudunk-e a tanácsi színházak fenntartásának koncepciójában olyan hatásköri viszonyt teremteni, amely a színházi politikának maximális hatásosa •; át el tudja árai. Ua ugyanis nem tudunkjálkor valóban felvetődik az a kérdés, hogy tulajdonképen milyen alapon vállal szerepet a vároa a szinházak terén?! Azt *hiüzem tehát, ho, y oz u lényege a dolognak és ezért t' nem is megyek bele méltatásokba stb. hiszel^ sok minden lehetne erről a kérdésről beszélni, nincs áronban rá időnk, hogy ezzel foglalkozzunk. Véleményem szerint feltétlenül tisztáznunk koll hatásköri tekintetben n közöttünk lévő viszonyt. Vagy meg tudjuk olaani őzt o kérdést, - és ürülnek, ho a kérdés úgy oxdódnék meg, hogy a tanácsi színházak tényleg fenntarthatok legyenek - vagy nem tudjuk megoldani éö akkor valóban felvetődik az a kérdés, hogy az országos álláspont mellett juttathatunk e a tanácsoknak olyan szerepét, amely szerep raellott egyáltalán vállalhatja a tanács a szinházi Kdrciéueket. Ezeket voltara bátor a vitához hozzáadni. Moha r ho z í Tisztelt Végrehajtóbizottság I Előbb kel- lelt volna felszólalnom, liezeéri elvtárs előtt, m- rt lazáé ri a Ívtára érdeklődött, hogy a Madách GzinházzaJt kapcsolatban minek az alapján jelezzük mi azt a problémát, hogy a színvonal túlbecsülésével párhuzamosan nagyobb mértékben jelentkezik ilyen benyomás, az ogsisztenciajliata, vagy nyugavi, vagy modernista jelozók alatt. He á Mndáchban ténylegesen előadott darabokat nézzük, ak- I kor csakugyan úgy tonik, mintha kicsi lenne az ilyen darabok száma. Ha azonban csak néhányat felsorolok azok közül a darabok közül, amelyeknek bemutatásától hosszú vitákban kellett lebeszélni a szinház vezetőit, és ha ezt nem tett. ic volna, u színház misora oltorzult volna, akkor rnárla jelezni tudjuk, hogy ez a vesz ly nem lebecsülendő. Nem azt mondjuk, hog^ meg kell kongatni a harangokat, mert becsületes emberek vannak^ de eszmei vonalon nagyon i ________‘to—~^________________________________i — _ I I . 24 - I
