1960. szeptember 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
103
I hotő megalapozottnak, minthogy Özv.Zadraveoz Elokné kénelno benyújtását kövüőon hunyt el, Így tehát méltányossági olbl» ' rálás non vélt szükségessé. Ebben a vonatkozásban ö fellebbezés kétségtelen megalapozott, minthogy özv, Zadravecz Elekné valóban kérelme benyújtását két utöen hunyt el, igy Prunkl Janosné kérőimét csak kiegészítő beadványnak keli tekinteni, minthcgy a kialakult gya- kcrlat szerint lónyogóbun a hatóság késodelmo miatt nem lett időbon elbírálva özv.Zadravecz Elokné kérelme. Más kérdés azonban az, hegy a XI,kor. Tanács Végrehajtó- bizottsága helytelenül m.-nt.<sitetto a házingatlant özv.Zad- ravecz Elukné kérelmére, minthrgy az akkor már elhunyt, A házingatlant tehát Prunkl J,*nosné kér<-lmér? kellett volna mentesíteni, ezt megelőzöon azonban az I#foku hatóságnak vizsgálnia kellett volna azt, hogy Prunkl Jánrsné kizárólagos örökös-e. Előfordulhat u gvan is az, hogy csak az egyik tv.-stvér kéri a ment sitést, - akivel szemben nőm állanak fent személyi kizáró okok - mig a másik testvér a velő szoi> ben fennálló személyi kizáró okok miatt num térj szt elő kéreinét. A telokkonyv ugyanis a mentésit és után az állami tulajdonba- Vétel előtti állapot"t állítja vissza és őzt köv tl a hag^a- ; téki eljárás, amikor is a törvényes örökösök - attól függetlenül, hogy az államigazgatási hatóság kin„k a kérelmére ment sitette a házingatlant - megfelelő arányban részesülnek a mentesítés folytán újólag az örökhagyó nővére kobolo- y zett Örökségből, illetve inatlanból. * *****- 22 \ 2' ■ |
