1960. július 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
193
i- 13 Megemlítette Vértes elvtárs az épitőipar kérdését . Meg kel] mondanom, hogy az építőiparban komoly fejlesztés van előirányozva saját erőből. Ezt a komoly fejlesztést azonban nem hozhattuk ebben az 5 éves tervben, mert a saját erőt is meg kell védenünk bizonyos vonatkozásban. Majd meglátjuk, hogyan tudjuk megvédeni. Az építőiparban különösen elmaradottak vagyunk. A fővárosi tanácsnak minden erőfeszítést meg kell tennie arra, hogy az épitőipar gépesítését növelje. Építőiparunk azonban még a meglévő lehetőségeket sem tudja kellőképpen kihasználni. Látom, hogy az uj3ágiró elvtársak jegyezgetnek. Nagyon megkérem őket, hogy ne Írjanak, mert az 5 éves tervről nem engedünk közölni semmit. Mi nem úgy vagyunk, mint egy minisztérium kollégiuma, amely minden további nélkül nyilatkozhat. Mi nem nyilatkozhatunk addig, amig tervünket el nern fogadja a mi választott szervünk, a tanács. Hogy pedig a tanács elfogadhassa, ahhoz jóvá kell hagynia az országgyűlésnek a népgazdasági tervet. Ne Írjanak tehát az 5 éves tervről semmit. Majd segitenek az elvt írsak abban, hogy egy kicsit bővebben írjanak másról. Nagyon egyet tudunk érteni abban, amit Vértes elvtárs a létszámokról mondott. Szerintünk is igen komoly lehetőségek vannak a közlekedés javítására a létszám emelése nélkül is. így pl. 6oo ellenőrt tartanak csak arra, hogy a 5o filléres jegyeket ellenőrizzék. Lehetne komoly erőfeszítéseket tenni átcsoportosításra, mis megoldásra. Van is a tervben más megoldás, de az is kidolgozás alatt áll egyrészt, másrészt pedig - nem Gyulai elv- társékról van szó - a közlekedési szakemberek gondolkozását is át kell állítani egy kissé erre a vonalra. Mi messzemenőleg egyetértünk azzal a megállapítással, amelyet Vértes elvtárs tett. Ami az ipari tanulók kérdését és a szociális berendezéseket illeti: meg kell mondanom, hogy a VB. azért helyezkedett arra az álláspontra, hogy vidékről ne hozzanak ipari tanúinkat , mert miközben vidékről hoztak ipari tanulókat ás itt sorban építették nekik az otthonokat: a pesti koron-tuli gyermekek közül, akik túlnyomórészt családi körülmények miatt nem tudták elvégezni S ■ az általános iskola 7-3. osztályát, megfelelő erőfeszítéssel és agitációval lehetett volna válogatni építőipari tanulóknak. Jelentős részük szívesen megy is épit őipari tanulónak. j r v O | _ £ ZI--'■•tá&Mtt® ,» 4?^. x- i3#a®
