1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
55
i A tulóiá k terén betervezés nincs, a túlóra: mindenütt túlóra. A közlekedés területén engedélyezve vén 230-240 túlóra, de a helyzet itt is csak az: hogy a túlóra: túlóra, és arai a legszo- morubbj hogy a túlóra az elmúlt évihez viszonyitva emelkedő tendenciát mutat* ugyanakkor, amikor munkaerővel sem az élelmiszer- ipart, még kevésbbé a közlekedést nem tudjuk feltölteni. Jelenleg nem tudjuk, hogy honnan fog jönni azbutánpótlás, - erre a kérdésre nem is tudnánk válaszolni - és ebből adódik, hogy a túlórák mértéke évről-évre emelkedik. Ambrus elvtárs kérdést tett fel az utánpótlással kapcsolatban. Az utánpótlás kérdése nagyon nehéz, különösen az élelmiszeripar és a közlekedés területén. Nem vagyok hivatva arra, hogy mentegessem a két igazgatóságnak a hibáit ezen a területen, - de a magunk részéről, tekintettel arra, hogy munkaerőgazdálkodással is foglalkozunk, kirendeltségeink figyelmét igen sok esetben ráirányítjuk erre a két igazgatóságra. A helyzet az, hogy amig az é itőiparban különösebb gondot nem okoz a dolog, addig az^ÍfiSÍÍ#SSÍHr^Ína közlekedés terén sokkal nehezebb a probléma. Háber elvtárs felvetette a kérdést, hogy a szabadnapok túlórának számitanak-e. Nyilvánvaló, hogy mindéi üni# pnap, amit a munka törvénykönyve biztosit a dolgozóknak, túlórának számit mind a közlekedés, mind az élelmiszeripar területén Róna: A sütőiparban és az élelmiszeriparban általában a gépesítés el van maradva. A gépesit<fe megfalósitása a gyártást mennyiségi és minőségi vonatkozásokban egyaránt nagyon elősegítené, azonban a túlóra kérdését nem oldaná meg teljes egészében. A sütőiparban a túlóra a szakmai sajátosságából adódik. Adó- . dik elsősorban azért, mert pl. a Ragasztóknak - akár van gép, akár ' nincsen - akár van elég szakmunkás, akár nincsen - előbb kell bemenniük, éjjal 2 órakor, hogy a kovászolást me&cs:4$$]í}5t§|n»a^Í!étna* ezeket a túlórákat meg kell fizetni. A szombati és'luuiÉMapA felfutást nem tudjuk másképen megoldani, csak túlórákkal. Csak akkor lehetne megoldani, ha vállalnánk, hogy hétköznapokon is ugyanannyi embert tartanánk, amennyi szombaton, vagy kettős szünet- napok előtt meg tudja oldani a feladatokat, és meg tudja termelni a szükséglet dupláját, vagy ha két ünnep van, esetleg a három- pégyszeresét is. Ezt azonban a népgazdaság nem tudja vállalni. Ezért szombatonként és általában az ünnepek előtti napokon minden- v képen hatalmas túlóramennyiséget kéL 1 igénybevennünk, mert másképen nem tudjuk a lakosság igényeit kielégiteni. Egyidőben az volt a helyzet, hogy hétköznapokon nem volt kihasználva a kopaci------------------------------------------------------------------------------------------------------te]