1960. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
56
kel való alapos megbeszélés után von/ható meg ez a határ. Elnök : Rátérünk az érdemi tárgyalásra. Ki kiván az előterjesztéshez hozzászólni? Miklósi Tisztelt Végrehajtóbizottság! Az anyag összeállítását igen alapos előkészítés és sok vita előzte meg. A viták során azonban egy plattformra tudtunk jutni. Mégis szeretnék egy párolgót szóvátenni azért, mert bár teljes egyetértés van közöttünk, az anyag nem olyan világos, hogy ezt kifejezetten rögzítené. Az egyik, amit szeretnék elmondani, a következő: Az első oldal harmadik bekezdésében azt olvashatjuk, hogy "Látnunk kell azonban, hogy társadalombiztosításunk a fővárosban népbiztosi- tási Jelleget öltött." -^z pillanatnyilag erős vita tárgya. Népbizto- sitás alatt ugyanis nem azt értjük, hogy mindenki biztosítva van, hanem azt, hogy mindenki korlátlan joggal van biztosítva, tehát nyugdíjas, nem nyugdíjas, családtag, nem családtag addig van kórházban, amig orvosi szempontból szükséges. Ezen folyik a vita, mert a Tervhivatal, meg mások véleménye szerint a mi kórházi kapacitásunk ezt nem birja el. Hiába van tehát Budapest lakosságának 95 %-a biztosítva, országosan pedig a lakosság 80 %-a, vagy a TSz-tagokkal együtt még több is: ameddig orvosi és kórházi kapacitásunk fel nem fejlődik, addig bizonyos kautélákat kell alkalmazni. Ezért nem tartom szerencsésnek ezt a mondatot, mert esetleg félreértésre adhat alkalmat, bár nincs közöttünk véleményeltérés. Ez a rendezés kétségkívül alkalmas arra, hogy a betegellátást szervezettebbé és jobbá tegye. Hátrányai is vannak persze, amelyekkel számolnunk kell és amelyeket meg is vitattunk. A kórházakat és a rendelőket Budapesten nem úgy építették a kapitalizmus alatt - és a felszabadulás után sem tudtuk qbég pótolni ezt a hiányt hogy egy-egy területnek megvolna a maga kórháza és rendelője. Nincs meg. Az I. kerület rendelője pl. a XII. kerületben van, a VI. kerületé a VH-ben. Kórház pedig egy csomó kerületben nincsen. A kórházak , között is nagy különbségek vannak. Megállapodtunk benne, - és abban az anyagban, amelyet a minisztérium kollégiuma, meg a szaktanács jów 'llcdkan 1 váhagyott, kifejezetten benne is van, ebben az anyagban 78 áj no sjninc e benne ilyen pontosan - hogy senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy abba a kórházba menjen, amelybe nem akar. El lehet képzelni, hogy a betegnek valakije meghalt abban a kórházban. Nincs szabadorvoa-válasz- tás, nem mehet mindenki ahhoz, akihez akar, de hogy oda kényszeritsük, ahová nem akar menni, ahol tehát valakije meghalt, vagy ahol valakiI í I a - 12 - Í L— - J
