1960. január 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
88
/ É mi munkákra, akiknek napi munkájuk területén más feladataik is vannak. Ez neheziti az osztályok munkáját ie, a légó-fe lad átok ellátását is. Egyébként most vannak ezek a kérdése'; kidolgozás alatt. Nekünk itt, a Fővárosi Tanácsnál különösebb problémánk nincsen. Nincs olyan problémánk, hogy légoltalmi vonalon nem segitenóxk munkánkat, kivéve azt a területet, amely pénzt igényel. Itt elsősorban az óvóhelyek kor¥ I ezerüsitésének, karbantart isának,felújításának kérdését kell felvetnem. Itt már vannak vitás kérdések, de ez népgazdasági kérdés, anyagi kihatás kérdése. Kérdés hangzott el arra vonatkozólag, hogy a hivatásos v álbraány felkészítése hogyan folyik. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy elsősorban az általános műveltség, de a szakmai felkészültség tekintetében is igen sok a hiányosa ág. Az általános műveltség tekintetében most fogjuk kidolgozni azt a fejlesztési tervet, hogy milyen arányban iskoláztassuk az illetékes elv társakat. Van egy olyan perspektivikus tervünk, hogy minden elvtárs szerezze meg legalább az érettségit, vagy legalább is olyan szakmai technikumot, amelynek ké* pesitéee a munkában segítséget nyújt és emeli az általános műveltség színvonalát. A szakmai kiképzés területén azonban a felsőbb hatóságok által kiadott általános kiképzési irányelvek sem teljesen megfelelők. Ezzel kapcsolatban többször tettünk már észrevételt, mert hivatásos állományunkat még ma seri; arra képezik ki, hogy a nagyba ásu fegyverek által okozott k aír okát hogyan kell felszámolni, hanem visszafelé te- leintve a hagyományos fegyverek károkozásának felszámolására képezik ki őket. Elnök : Ki kiván a jelentéshez hozzászólni? Sós: Aöviden csak két dologról! - - Reméljük, hogy a légoltalom tényleges működésére sohasem lesz szükség, de szükség s fenntartani és nagy gondot kell rá forditani olyan szemoontból * is, hogy igen nagy kapcsolatai vannak a tömegekkel. Egyik kérdésem a házparancsnokokra vonatkozott. Gondoljunk arra, hogy 1943-44-ben egy jó házparancsnok a rendszer szem- j pontjából élet-halál ura volt és mindenről tudott. Javasolom Veres elvtársnak, hogy Cseterics elvtárssal meg kellene beszélni, volna-e mód arra, hogy a kiválasztás politikaila_ alaposabb legyen, mint most. Remélem, hogy a kiválasztásnak még csak az elején vagyunk, mert később már nehéz lesz korrigálni, hiszen 21.ooo emberről van szó. Meg kellene ezt beszélni, mert nagyon rossz házparancsnokok is vannak. A másik kérdés az oktatás kérdése. Nern akarok részletekbe inenni. Nagyon meg kellene nézni az oktató gárdáit. Szólok majd fi 4 - 32 - I — - ti
