1959. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
79
. w •— ........................-...............................-................................................ ■■■'—.—”jm I- 51 - I A legújszerűbb középmagas épületeink vannak, ha végignézünk a város- í bán. Nem tervpályázat kellene tehát, hanem kiküldeni egy bizottságot, / ezeket tanulmány ózni éa összeszedni. Majdnem minden házat középmagas épületként építettek, mind újszerű és egymástól eltérő. Rengeteg variáció van a városban. Nagyon színesnek, szépnek találom: a legkülönbözőbb házak épülnek fel most. Módosítani mégis csak könnyebb ezeken a terveken, minü mindjárt tervpályázatét kiirni. Bartos : Tavaly is volt ilyen tervpályázat. Akkor lett kiválogatva egy sor terv ós azok most megvalósításra kerülnek. Elnök : összeszedni a meglévőket ós megnézni, hog}’ mit lehet velük tenni. v Ami a kórházi elgondolást illeti, helyes arait Lelkes Y/ elvtárs mondott, de Perényi elvtárs is körülbelül majdnem ugyanazt A mondotta, hogy óvatosan akarnak foglalkozni ezzel a kórházi kérdéssel. '1 Perényi: Legyen szabad egy mondatot! Ami Csepelt ' és Erzsébetet illeti, mi folytatjuk azt a várospolitikai elméletet, amelyet a VB. határozott meg, hog}' fokozatosan vegyük elő a munkáskerületek problémáit. Van egy általános terv, annak fő-vonalai magvannak műszakilag. Megvan tehát, hogyan mennek a főutak, milyen lak- sürüség, a beépítés módja stb. Egy városrész beépítése százmilliókba kerül, ha ugyan nein félrailliárdba. Eltart 5-10 évig. Itt néhány százezer forintért ötleteket akarunk beszerezni. Ez az a mőd, amellyel az összes népideraokráciák, elsősorban a Szovjetunió, beszerzik az ötleteket az épitász-társadalmon keresztül. Csikeszné : Azzal a különbséggel, hogy ott van egy elfogadott, megvitatott program, nálunk még mindig nincs. Bartos: Van, csak nincs megvitatva. P e r é n y 1 : Nincs semmi baj, mert a VB. és a Tanács elfogadta a Budapesti Építésügyi Szabályzatot és mellékletében az övezeti tervet. Ha negv?m, mindig könnyebb valamit korrigálni, mint éveke t.Vesztegetni. Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem pedig az iskolai tervpályázatokra vonatkozik. Két évvel ezelőtt kiirtunk egy iskola'' terv-pályázatot, elveinknek megfelelően nagy iskolákra. A pályázat nagyon szép ötleteket adott, csak éppen nem tudjuk felhasználni, mert nagyon jól tudjuk, hogy mi van az iskolák tekintetében, - nem akarok most kavicsot feldobni. Hog}' mi van az iskolák tekintetében, annak persze < objektív okai is vannak. Most van iskolai- reform, ahány iskolánk, annyi tipus, nincsenek meghatározva az elvek, stb. Most kiirni tehát e ry iskolai terv-pályázatot, amikor reform-bizottságok működnek, semmi ,L _ — j * muu v-^i nmpk
