1959. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
tünk, hogy ahol az egyik azülő odahaza van, annak a gyerekét nem vesszük be, azt gondozza a szülő, - vagy ahol a szülőnek valamilyen rokona - pl. a nagymama - odahaza van, tehát mód van a gyermek gondoI zására, onnan a gyermeket nem vesszük be. És még egyet kell kimondani: a gyermekélelmezést egyelőre C3ak az általános iskolákban fejlesztjük, - nehogy az a hiedelem származzék, hogy a középiskolák felé i3 tudjuk vinni. Neto tudjuk vinni a középiskolák felé. 200.000 általános iskolai gyermek van Budapesten, és ha valamennyire fejleszteni kell az iskolai étkeztetést, ez elsősorban csakis az általános iskolákban történhet. Nem tudom, hogy későbbi időpontban hogyan alakul a helyzet. Nekünk \ az első feladatunk az általár.03 iskolák ellátása, és ezen belül is az alsóbb osztályoké. Azt hiszem, hogy a végrehajtóbizottság ezt nyugodtan elfogadhatja igy. Ami a határozati javaslatokat illeti, javasolom, hogy a határozati javaslat 4./ pontja c./ bekezdésének csak az 1960.évre vonatkozó részét keil elfO£pdni, az 1961, 1962. és 1963* évre vonatkozó részeket ki kell hagyni, mert ezek még az ötéves terv és a perspektivikus terv keretébe tartoznak, és ebben a tekintetben ilyen kategórikusan itt nem foglalhatunk állást. Egyelőre C3ak a jelennel és a közvetlen jövővel tudunk foglalkozni. Ami a továbbiakat illeti: meg kell tárgyalnunk az egészségügyi szervekkel 03 a művelődésügyi minisztériummal ezeket a rendkivül fogas és kissé pikáns kérdéseket, hogy hol tartanak ők és milyen lehetőségek vannak. 'Feltétlenül le kell ülnünk a miniszter elvtársakkal. Merem állítani, hogy Dofleschall elvtárs nem fogja azt mondani, hogy erre, vagy arra kötelez bennünket. Meg fognak bennünket hallgatni és megfogadják a tanácsainkat Í3, hogy mit lehet tenni és mit nem. A felelősség őket éppen úgy te+heli, mint bennünket. Javasolom, hogy ezekkel a kiegészítésekkel fogddjuk el az előterjesztést 03 a határozati javaslatokat. Arra vonatkozóan amit Fái elvtársnő felénk adresszált,- a címzés félreérthetetlen volt - a napközi otthonok tekintetében, néhány szót szeretnék mondani. Igaz, hogy óriási a nyomás, ezt mi is érezzük. Egyébként Fái elvtái’3nő elé.g sokszor ssóvátette ezt a kérdést. Az i3 igaz, hogy oz utóbbi években óriási mértékben fejlődtek a napközi otthonok. De még van egy igazság, - és ez elől kitérni nem lehet - hogy minden vonalon, még az oktatásügyi állandó bizottság területén is figyelembe kell venni’* hogy mit birunk el, és I mit nem. És attól függetlenül, hogy mekkora a népgazdaság teher\( \ J biró képessége, - bármennyire fájdalmas is, nem lehet külön terveket l alkotni. A kívánságokat is ehhez képest kell megfelelő mértékre I leszállítani. Fái elvtársnő, nem hiszem, hogy a következő évben I I—r \ _1 * wmkwmmHp ; I 4 - 20 - |
