1959. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
91
i- 21 A határozati javaslnt azonban ennek osak egy részét veti fel:arra utal, hogy ezeket az aránytalanságokat felül kellene vizsgálni ós meg kellene határozni, hogy milyen vonatkozásban lehet kiadni iparengedélyeket és milyenben nern kell kiadni. Ez azonban az arámytalan- sárgok megszüntetésének csak kisebbik része, mert egy csomó iparengedély mar ki van advu. Arról fs kellene gondoskodni, hogy "hogyan" tovább, Nyilvánvaló ugyanis, hogy amig nincs rá megfelelő Jogszabály éa felsőbb szerveknél egységes állásfoglalás, addig osak a sötétben tapogatózunk, és addig nem tervez rü a kisiparon belüli arányoknak a kialakítása. Javasolom ezért, hogy akár most a határozatokban, akár később, felt ét lenül foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, igyekezzünk megtalálni a "hogyan"-t, B e z s ér y : Nekem tetszik ez a terv és elfogadom a célokat, bár nagyon nagy munkáikat igényelnek azegyes pontok. Elsősorban arról szeretnék szólni, hogy nem lehetne-e egyszer egy ennél jéval árnyaltabb statisztikai kimutatást kapnunk, mint amilyen az 5. oldalon van. Ezek a szavak tudniillik eléggé keveaet mondanak. Hogy hány ember van ebben a kerületben a textilruházati szakmában? Egészen más egy szabó, és egészen más az, aki szövetet sző. Pedig mind a kettő a ruh zati szakmában van. Egy árnyaltabb st tisztika esetén azok a benyomások i» rögtön eltolódnak, hogy mennyi a szolgáltató, és mennyi a termelő, A másik pedig n következő: Azt mondjuk, hogy van csaknem 28.ooo kisiparos. Nem tudora, hogy sok-e,vagy kevés, E 1 n ö k : Ha jó volna nz elhelyezkedésük, akkor n»m volna sok. Be zs é r y : Ertem. - Azután azt mondjuk, hogy a 8.5oo alkalmazott sok. Én nem tudom, hogy sok-e. E szerint minden harmadiknak van alkalmazottja. Azután aztöm mondjuk, hogy van 65oo ipari tanuló. Az ipart tanulóknak ezt a szá/nát én végeredményben helyeslem, mert elvégre mindegy, hogy nz ifjúságot ki tanítja iparra, óriási kérdés azonban, hogy a tanítást ki ellenőrzi éa azután mi történik a tanulókkal. Konkrét tapasztalatot szereztem pl. arról, hogy a jav.1 téipari vállalatnál nem kapnak a tanulók szerszámot. A Bzakszervezet vezetője szólalt fel az ipari tanulóknak egy értekezletén, szemben a vállalati igazgatóval. Részletkérdés ugyan, de ez a kis jelenség is azt mutatja, hogy azipari tanulókkal más vonalon is törődni kellene, mert óriási felelősség az, hogy 65oo ipixixtmi gyermekvan maszek-iparosok keze alatt. Mivel tehát a c > .ti' tekajf nem L _ _* ______________'"átorá | _______________________________________________________________________________ I • i-hó 4—ama 4 - ^ *■ % > .. 1
