1959. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
82
rt I-11 Az öregekkel ée csökkent munkaképességűekkel és a nőkkel kapcsolatban ezt a problémát látjuk: nincs egy szervezett, tervszerű foglalkozás ezzel a kérdéssel. Azt is csak becslés alapján állapítja meg a statisztika, hogy hány öreg és cnökkentmunkaképességü van. Nincs nyilvántart ás róluk. Szervezettebbé, tervszerűbbé kellene ezt tenni és az irányelvekben kifejezésre juttatni, öoozeinüködve a tanács szociálpolitikai csoportjával és a raunkaerőgazdálkodási osztállyal. Vannak olyan asszonyok, akik hénupok óta nem tudnak elhelyezkedni, a bedolgozás ugyanakkor baráti alapon folyik, Nem azok jutnak bedolgozó munkához, akik szociális szempontból a legjobban r'.szorulnának. Volt már egyszer a VILelőtt ez a kérdés, és akkor az a gondolat is felmerült, hogy/'a Kerületi tanácsok szociálpolitikai osztályainak javaslatára vegyenek fel bedolgozókat és csökkent munkaképességűeket. A bu^alckanyagok feldolgozásának kérdése ia nagyon elhanyagolt. Többszáz millió forint értékű hulladékanyag megy kárba, mert nem foglalkoznak vele szervezetten. Sokszor azért viszolyognak tőle, mert hulladékanyaggal dolgozni nem előkelő, ledig népgazdasági szempontból nagyon fontos volna, hog.y a helyiipar többet foglalkozzék a hulladékanyagok feldolgozás íval. Ezt ia javasoljuk az irány elvek közé. helyeseljük a három szektoron belül az állami helyi ipar túlsúlyának biztosítását. Ami azonban itt le van irva, az nincs alátámasztva a népgazdasági tervekben. A mi értesülésünk szerint a budapesti szövetkezeti szektor több, mint háromszor annyi beruház;ísi összeget kap az 5 éves terv folyamán, mint az állami helyi ipar. Hogyan jön ki ebből az állami helyiipar túlsúlya? Nagyon kevésnek találjuk a beruházást ezen a vonalon. E 1 n ö k : Mi is. Dékáni : A nagyipar évenként mintegy 5.5 milliárdnyi beruházást kap, a tan.csi ipar 53 milliót. A termeléshez viszonyítva az egyik kb. 0.5 fi, a másik kb. 1/2 százalék. Ha nem is gondolunk teljes párhuzamosságra, akkor is tul-nagynak kell látnunk az aránytalanságot. A helyiipar termelési voluraenjét is figyelembe ' ke 11 venni a beruházások megtervezésében, éa nem lehet ilyen óriási különbség. Ha nem is gondolunk atermelési ér lék 6.5 fi>~ ára, 1-2 /-ra feltétlenül szükség volna, hogy valamennyire is beszélhessünk túlsúlyról és kialakulhasson egy blyan helyiipar, amely v’alóbnn konkurrenciát jelent a másik két szektornál szemben. 12o— L 15o milliós beruházáis feltétlenül indokolt volna, mert különben | ■lustám » t- - -to- j