1959. július 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
3
j- 2 1958. évben fővárosunkban működő tanácsi helyi ipari vállalatok által gyártott cikkek, szolgáltatások értéke 1.887.989/m Ft., a szövetkezeti iparé 4.399.353/m Ft., a foglalkoztatott dolgozók: tanácsi ipar 30.967 fő, szovotkozoti ipar 77.421 fő, magánkisipar 27.456 fő, ösz- szosen 135.844 fő volt. A közszükségleti iparcikkekkel való ellátás torén a minisztériumi nagyipar természetes feladata a nagy szériákban gyártott tömegcikkek tormolése. A lakósság igényei nemcsak idényszerűen, hanem ezen belül is állandóan változnak. A különleges minőség és választék igények ki- olégitéso a termeléstől olyan rugalmas alkalmazkodást követel mog, a- mely.ek csak egyedi termékek, valoaiut kis- és középszériák előállitá- eára megszervezett ipari szektorban valósíthatók meg. a nagyipar nincs megszervezve ilyon termelés folytatására, rószóro nem is volna gazdaságos. Sz kimondottan a holyi ipar feladata. A holyi ipar tevékenységének az olmult évekkel szembeni uj meghatározása szükségszerű. A holyi ipar munkája szorosan összefügg az iparve- zoté8 átszervezésével, a tanács gazdasági irányitó feladatainak kiszélesítésével. Meg koll változtatni azt a ma már időjét múlt szemléletet - anélkül, hogy a nagyipar tömegcikk termelését kívánnánk átvenni - mely szorint a tanáosi ipar, illetve a helyi ipar csak a nagyipar kiegészítője. Le kivánjuk szegezni, hogy a holyi iparban is - elsősorban tanáosi vállalatoknál - lehetséges legyen olyan hiánycikkek gyártása, amelyeket a lakósság nélkülöz, s anolyok gyártásával az állami nagyipar ilyen, vagy olyan oknál fogva nem foglalkozik. Feltétlenül szükséges a helyi ipar három szektora közül az állami sz oktor elsődlegességének "Iái zt ősit ása. Ismerjük a kisipari termelőszövetkezeti mozgalom politikai és gazdasági jelentőségét. Évek gyakor lata azonban azt bizonyltja, hogy a fejlődés nem volt célirányos. Az állami szektor támogatása, fejlesztése 3ok esetben háttérbe szorult. A tanácsi ipar elsődlegességének biztositása mellett természetesen szükség van a szövetkezeti ipar és a magánkisipar megfelelő keretek közötti működésére. A tanácsi ipar részére fokozatosan biztosítani | koll, hogy önálló rendeltetéssel konkréton elhatárolt tevékenységként folytassa a lakéssdg különleges igényeinek kielégítését szolgáié egyedi, valamint kis- és középszériában előállított valamennyi közszükségleti iparcikkek tördelését. Az elmúlt évek során a tanácsi iparban a lakósság ellátását szolgáló , közszükségleti cikkek termelése terén értünk ol eredményeket. Gondolunk itt elsősorban a férfi és női divatcikkok, gázfogyasztási készülékok, cipő, paplan, borotvapenge, stb. gyártására. A lakósság L ra _| I I I
