1959. március 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
16
/• sőt ebből a 15*500 nf a uminiumoo' • illvány és fölszerelése teljesen korszerű Ú3 k fogásfcala . Az áll ványkés zl„t 954-eo 55" és 56-os években évente csak 3- vr.gj 4-szer volt megf orgatható, •• de 1956- után a Moszkva város által küldött P-g.'OO tonna bádog l.chetővd tette a homlokzatok gyorsabb elkéss tooét, - igy ma már az állványpark nagy része évente ötször in megforgatható,- Ennek ellenére szükséges volna ’ég a készletet növelni* Az ipar, a kereokeuelem. az egészségügy, as oktatás, az általános kultúra fejlődése ujabb intézmények létrehozásával, bővítésével s nem utolsó sorban a fővárosi lakóépületek folyamatos felújításával a tanácsi építőiparral szemben is mind nagyobb követelményeket támaszt. Ezekkel a nö-. vekvő igényekkel a tanáért épitőiar nem tud'lépést tartani, így pl.t 1955, évben 100 millió forint 1956, 140 1957„ 300 -»1958i 150 1959= 100 millió forint értékű közületi /főleg minisztériumi, iparvállalati stb,/ épitéoi igény- re nem tudtunk kapacitást biztosítani, így azután az építtetők vagy lemondottak a tervezett létesítmény megválóóitá- sáról, vagy podig kénytől -nők megbízásokat szövetkezeteknek, nem ritkán kisiparosoknak kiadni , ami gazdaságilag és politikailag is egészségtelen folyamat,, Az anyagellátásban időnként beálló zavarok mia.tt kényszerüsógből rá kellett térnünk egyes anyagok saját ü- zemben való gyártására is. Gyártunk meazet, gipszet, parkettát- svédpadfót, mosalklapot, májolitlapot, bányászunk kavicsot; homokot, lei termelünk bányakövot t>. Mindez a tevékenység nem tartozik építőipari vállalataink profiljába s maga a gyártás korszerűség és önköltség tekintetesben sok kívánnivalót hagy maga utón, de fenntartása raa még feltétlenül szükséges, sőt ha.a helyzet nem változik, még fejlesztésére is sor kerül* A vállalatok telep-, illetve raJctárho.Lyzcto messze elmarad .. lövet Traényektő'U A vártaiul' anyagkészlete IG i L------ ál I i • 4 ■'*
