1959. március 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
144
! tatkozunk azon, hogy menjen-e a cikk, vagy nein. Ideje volna, hogy ^luo) re menjen ez a kérdés is, - és a Házkezelési Igazgatóság is úgy tekintse a sajtót, mint közvélemény-formáló erőt, és minél tüboszür forduljon a Házkezelési Igazgatóság a sajtóhoz, és o&ma&tí. az elv- t rsak megsegítésére az ujs girók meg fogják irni a óik eket. Itt ülnek a szerkesztőségek tagjai, akik szívesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, csak foglalkoztatni kell két. Sok kérdés merült még fel, - igy pl. az ipari tanulók kérdése. Véleménvem szerint íz ipari tanulók k'rdésében túlságosan tengedjük a terepet a magánszektornak, ahelyett, hogy magunk képeznénk ipari tanulókat. Nem véletlenül említettem meg a mi építőiparunkat. Konkrétan azzal fordultak ide, hogy nem tudnak szakmunkáb-ké.:( ztét biztosítani, ha nem építünk munkásszállásokat, ért osak vidékről lehet felhozni ipari tanulókat. Bartos: Az építésügyi minisztériumnak m s feltételei vannak, mint ne :ünk. E 1 n ö k: De mi-rt megy ■> maszeknak a dolog, minden feltétel n'lkül? Egyébként ezer sz mra vannak olyan tűikor03 gyermekek, akiket nem tudnak elhelyezni, sőt a nem egészen jó jegyű gyermekeket se*:) tudj k tanoncoknak elhelyezni. El tudom képzelni, hogy 7 általános iskolával i3 fel lehet ven i gyermeket ipari tanulónak azzal,hogy időközben majd befejezi az által nos iskolát. Miért nem próbálunk I meg mi ilyesmit? Javasolom, hogy a végrehajtóbizotts‘g ebben a tekintetben is foglaljon állást és ilyen értelemben hozzon határozatot a | tanoncképzésre. Ezekben foglaltam össze a jelentéssel kapcsolatán in felmerült szempontokat. És meg egyet: tekintettel ír a, hogy rendkívül fontos ez a kérdés, három hónap múlva tegyen jelentést a Házk®elósi Igazgatóság arról, hogy milyen módon próbálta megoldani a fenn álló L 4—J [ ■'
