1958. augusztus 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

123

l 4 - 27 ­Tisztelt Elvtársak! Abban a nagyon szerteágazó, a főváros életének csaknem minden ágára kiterjedő tevékenységben, amit a VB s az osztály sok munkatársa folytat, akik ezekben dol­goznak, talán a tanácsi színházak forint-sulya aránylag a legcse­kélyebb összeg. Azonban hallatlanul fontos és kényes témakör ez. Tömeghatása felbecsülhetetlen. Ezért foglalkozik olyan szeretettel és alaposan a VB színházakkal é3 azok műsortervével, úgy hogy min­dig kellő időben műsorra tűzi és utána is figyelemmel kiséri a mű­sortervek kialakulását és végrehajtását. A múlt szinházi évad, bár igen nagy göröngyön át való nehéz menettel kezdődött, mégis szabályosan, a műsorter­vet illetően ide került a VB-hez. Többször megvitattuk, nyomon ki­sértük, a teljesítését is megbeszéltük és ez nagyon helyes dolog, nem kár ezért a fáradtságért. Most előttünk áll egy ujabb szinházi évad műsor­terve éa nagyon örülök annak, hogy a felszólalók - Földes elvtárs az ÁB nevében is, de a VB egyes tagjai is - általában helyesli ezeket a műsorterveket és elfogadhatónak tartják. Nagy javulást, előrehaladást vesznek észre azok összetételében, annak ellenére, hogy azért minden egyes kis izében nem érdemel ez reagálást, mert ennek a műsortervnek vannak gyenge és hallatlanul szürke pontjai. Az előrehaladás mindig jó érzéssel tölti el az embert és most ia igy vagyunk. Végeredményben ami a bemutatandó darabokat illeti, itt ez az egy Ugo Betty darab, a Kecskesziget okozott hullámokat. Én azt gondolom, hogy Ladányi elvtárs, igy hallva ezt az egységes álláspontot, meg fogja gondolni, hogy mit műveljen ezzel a Kecske3zigettel. Már most kijelentette, ha talál egy jó darabot, akkor egészen elejti. De ennél a témánál nekem azt kell mondanom, hogy azért is nagyon kényes a szinház-kérdés, és minden egyes szinházigazgaté dolga, mert népgazdaságunk azért azt sem birná el, hogy minden szinház, minden cselekményéért súlyo­san ráfizessünk és minden egyes nézőért, aki beteszi lábát a szín­házba, a magyar állam, a magyar nép, hatalmas összeget juttasson a színháznak, minthogy az a saját lábán nera tud megállni. És igy bizony szükség van kasszadarabra. De ha már ilyen kasszachrabot ki­választunk, az legalább semmi esetre se okozhasson kart. És ha itt ilyen vita van, azt is meg kell mondanom, hogy én sajnos nem jutot­vO te? » * mm-*** **WH0 té--—ra---J

Next

/
Oldalképek
Tartalom