1958. május 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
4
« •“ 2 — j •J t I A szociális és ipari feladatok egyensúlyának megteremtése a kézműiparban olyan tevékenység bevezetését tette szükségessé, amelyek al- . kalmasak a vállalatok gazdasági stabilitásának biztosítására és összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőséget nyújtanak as idős és ősökként munkaképességű dolgozók iiunkába állítására, mint az eredeti elgondolás merev végrehajtása. A osökkent munkaképességűek hasznos termelőmunkába állítása alakította ki a bedolgozó—rendszert, amelynek alkalmazásával a kézműipar egyrészt jelentős összegű beruházást takarított meg a telopitett üzemok létrehozása és a termelőeszközök beszerzése tekintetében, másrészt komoly eredményeket ért el a osökkent munkaképességű dolgozók munkába állítása torén. 1955-56-ban már közel 8 ezer idős és csökkent munkaképességű számára biztosított munkát a kézműipar, ami a teljes létszám 65 %-át tette ki. Az ellenforradalmat követő időszak feladatai a kézműipartól is a termelés minden eszközzel való fokozását követelték meg. Ez káros hatással volt a csökkent mu/nkaképossé- güek foglalkoztatására úgy, hogy 1957* X. fölében az arányszám 50%- ra esett vissza. Azóta az arányszám fokozatosan javult és 1957» decemberében a teljes létszámhoz viszonyítva megközelítette a 60 %-ot. A kézműipari vállalatok működésének fenti móden történt megszervezése a közszükségleti cikkek termelésének uj, tipikuson helyiipari formáját teremtette mog, amely volumenjének gyorsütemü növekedésével is bebizonyította életképességét és népgazdasági szempontból feltétion hasznosságát. A kerületenként létrehozott vállalatok a lehetőségeket kihasználva és egymás példáját követve, tevékenységük kialakításánál teljesen azonos irányban haladtak, A kerületek pedig ©arra törekedtek, hogy vállalataik minél jobb©sn megerősödjön©^ és az igényjogosultak közül minél többot tudjanak munkába állítani. Az egyes kerületekre korlátozott szem-lelet ezt a törekvést alátámasztotta. Minthogy azonban a váxlnlatok termelése nem egy-egy kerület szükségleteinek ellátását szolgálta, a fejlődésnek oz az iránya ogyre jobban ellentmondásba került a népgazdaság érdekeivel. A lényegében azonos tevékenységei folytató 21 vállalat között valóságos gazdasági harocá fejlődött az anyag és az értékesítési lehetőségek biztosításáért folyó versengés. Ennek következményei mind nagyobb mértékben jelentkeztek a gazdaságosság, a pénzügyi fegyelem, a társadalmi tulajdon védelme, stb, tekintetében fönnálló: kötelezettségűk elhanyagolásában, sőt a visszaélések elharapódzásában. A mogfelölő létszámmal, képzett sz.okemberekkel és kellő tapasztalaY’h'' • I 'A X ___ . . mr _ _ _ _ _.
