1958. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
231
fe - 17 De ugyan-ez mutatkozik más nyelvek tanításánál is. Az orosz nyelv tanításának kérdését külön meg kellene vizsgálni. Ami a tanulmányi eredményeket illeti, ezzel kapcsolatban is inkább a középiskolákról szeretnék szólni. Rendkívül szigorú a középiskolákban az osztályozás, - sokszor indokolatlanul - és nem egy esetben szeszélyes. Például: osztályozással fegyelmeznek. Ez mindig igazságtalan volt, amióta, csak iskola van a világon, és most is az. Azt hiszem, hogy többet kellene adni a dolgokat jól kifejtő, a magyarázó tanári munkára, ha emelni akarjuk az eredményeknek a statisztikai színvonalát. Általánosságban véve: óriási a szakadék az általános iskolák és a gimnáziumok között. A gimnáziumok tanári kara nagyon sok esetben bizonyos fölény érzetben van, speciális iskolai légkört képvisel, abbéi kiindulva, hogy ez már nem kötelező iskola, tehát aki nem birja, az morzsolódjék le. Azonban nincsen elég törekvés arra, hogy utána nézzenek, vájjon milyen alapokkal jöttek fel a gyermekek az általános iskolákból, és hogy a hiányokat pótolnák legalábbis a gimnázium I. és II. osztályaiban. Egyébként igen nagy baj, hogy nincsen tisztázva elvileg, pedagógia -politikailag a középiskolának a helye az egész nevelési rendszerünkben. Ezzel kapcsolatban is vannak megjegyzések, amelyek szerirt még ma is csak az egyetemre előkészitő iskola-tipust látják benne. Hát hogyne látnák benne azt? - világos, hogy az. De ha ezt látjuk, akkor el kell mondani a többit is, ami ide tartozik. A gimnáziumok nagy létszámú tanulóifjúsága mint nagy elvi és politikai kérdés áll előttünk, és ez kapcsolatos azzal, hogy milyen tanterv szerint akarunk dolgozni. A középiskolának a helye a társadalomban nem csak az lesz, hogy előkészítsen az egyetemre, hanem az, hogy <iy , ,. »> -:a0 " * ! I •bűz ..' 0000^
