1957. december 27. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
58
A múltban a bénulás visszamaradásával gyógyultak szakszerű utókezelésér | re nem volt intézményesen lehetőség. A betegek elnyomorodásuk következtében a társadalom súlyos tehertételét jelentették. Egyes orthopaediai .. osztályos foglalkoztak ugyan a néluk esetenként jelentkező betegek repa- ratlojával, ezek az intézetek azonban nem rendelkeztek sem a szükséges I személyi, sem a tárgyi kapacitással, igy az általuk elért eredmények 1 nem voltak kielégítőnek tekinthetők. Egészségügyi kormányzatunk a hiányok pótlására 1947-től kezdődően_fokoza- tosan kiépítette a Heine-Medin betegségből bénulás hátrahagyásával gyógyultak utókezölő kórházainak intézményes hálózatát. 1947-ben az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet keretében 50 ágy, majd 1955-ben a Heim Pál kórházban megszervezett további 5 0 ággyal 100 ágyra emelkedett az utókezelő kórházi ágyak száma. A Fővárosi Tanáos Végrehajtóbizottsága 1956. novemberében 160 ággyal Heine-Medin utókezelő kórházat létesített, melynek ágyszámát 1957-ben 200-ra emelte fel. Ezenkívül három bölcsődét, [ .illetve napköziotthonos óvodás is létesített az utókezelést igénylő betegok részére, összesen 75 férőhellyel. Ezekben s gyermekközössdgekben a gondozottak kórházi nivón részesülnek utókezelésben. Az idei járványos év szükségessé tette, hogy az egészségügyi kormányzat további utókezelő kórházi ágyakról is gondoskodjék. Ennek kövotkez- i tőben a főváros területén ezidőszerint összesen 490 szervezett intézeti ágy áll utókezelés céljára. Ezeknek megoszlása: Fővárosi Heine-Medin utókezelő kórház 200 ágy Orsz, Reuma- és Fürdőügyi Intézet 165 " Honvéd Központi kórház 30 " Utókezelő gyernekközösségi intézetek 75 11 összesen: 490 ágy .. Mogemlitjük még hogy Heine-Medincs bénultak utókezelésével szórványosan foglalkoznak még a Mozgástherápiai Intézetben is, A fenti utókezelő kórházak beteganyagának mintegy 70 %-a vidóki. A főr városi betegek ellátásával kapcsolatban felmerült igények teljesen kielégíthetők voltak és eddig nehézségek nem merültek fel. A kórházakban, ugyanis rendszeres bejáró kezelések is folynak, ami különösen a főváro- [ si betegek szempontjából bir különösen jelentőséggel. Az ambuláns kezelések lehetőséget adnak ugyanis arra, hogy osak a legsúlyosabb esetek kerüljenek kórházi elhelyezésre, mig a többi osaládi környezetében maradhat. Ha fi ydombevesszük, hogy az utókezelést igénylő beteganyag _ 92 %-g r 0-5 év közötti korcsoportból kerül ki, akkor ennek jelentősó- gú különösen kitűnik, v I X — —--------—— -------------- ——_________ _________ fi ____ * feífe 'ii #' -*A mt* ... I 4 - 4 - j
