1957. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
159
Ezért olyan felszabadultak, akik részben a tanács költségén tanultak, elmentek egy másik tizembe pl. a kerámia szakmába*, de nem azért, hogy fejlődjenek mint mtivészi kézmliiparosok, hanem hogy szakmunkások legyenek. A művészi szakma számára elvesztek. Miután tehát nem tudtunk a vállalatnak megfelelő helyiségeket adni és miután egyes kiválasztott tanulók nem tudtak átmenni a nagykövetelményü vizsgán, szükséges ennek az egész rendszernek az átszervezése, hiszen a politikád is más most a kisipar tekintetében, és nem állanak ezek a szakmák annyira kihalás előtt mint eddig, és meg kell oldani, hogy ne kerüljenek az államnak annyi pénzébe. Ezért egy javaslatot kell tennünk a VB-na1c arranózve, hogy ezt a rendszer megváltoztassuk és kisebb anyagi áldozattal nagyobb eredményt érjünk el ezekben a szakmákban. JA tanulók bérében különbség van, mert MYÜtmt harmadéves tanulód/az állami iparbanj a vasiparban 3.4o ft-ot kapnak ^/migTa helyi iparban 1.9o forintot. A kisiparosnál kapnak ruhajuttatást, a szövetkezeteknél és a vállalatoknál nem. Volt már intézkedés az egységesítésre, tehát arra, hogy akik majd most lesznek harmadéves tanulók, órabérük már egyforma legyen a tanácsnál és a szövetkezeteknél. A munkaruhák és bizonyos juttatások tekintetében azonban még nem történt meg az egységesítés, és szeretnénk^ha a helyi iparban sem volnax meg ' ez a megkülönböztetés és kb. ugyanazokat a juttatásokat kapjak a tanulók, mint az állami iparban, fizetésben ós természetben a ti aránt. Döbrentei elvtárs azt kérdezte, hogy «.isiparo- jobban vannak-e érdekelve és miért vannak jobv n érdekelve, / ye • '■■■UL' 11 — ...... -.......-. -...... ' — \ I I i- 42 :» _ _ KT ___________
