1957. augusztus 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
62
i- 9 irányul, hogy ebbe belen”ugszunk-e, vág” pedig a "felajánlott" szót prób Íjuk kilovagolni a magunk jav ra? Vikol : A Végrehajtóbizotta -g megnyugtat sára közlöm, hogy ut,ol3Ó leheletünkig verekedtünk mindenegyes négyzet- méter'rt és majdnem azt mondhatnám, hogy vér tapad ahhoz, amit v'dtünk, illetve út engedtünk.- Elnök : Ezek utr'n megnyitom a vitát. Ki kivan hozzászólni? Hornyuk: Az állandóblzottaág az előterjesz- tés mindkét részit megtárgyalta és azzal egyetért. Szükségesnek tartja azonban az úllandnbizotts g, hogy felhívja a Végrehajtóblá zotts g figyelmét arra a folytonos}lazulásra, amely az adókivetések, illetve íz adóbehajtások terén mutatkozik. Ez folyton visszatérő jelenség, és arra mutat, hogy azsdófizetések a jövedelmek növekedése mögött haladnak. Szükségesnek tál Íja az állandóbizotts 'g, hogy olyan adatgyűjtés induljon meg, amelynek segítségével határozottabb ltehető u kivetés# és ezzel azok az igaztalan előnyök, amelyben a kisiparosok, általában a magánszektor él, később többé- kevúbbé kiegyenlítődhessenek. A mag ^nszektorban nem ritkaság ma a lo-15-2o ezer forintos havi jövedelem. Ezt igazságtalannak találjuk azokkal az állami szektorban dolgozókkal szemben, akiknek sokkal kisebb és meghat rozott keretek közé szorított jövedelmük van. Soós í Én is ehhez a kérdéshez kapcsolódom. A Fő- v'rosi TnnáiosJ egy általába nj nen lép fel a kisiparosokkal és a magán- kereskedelemmel szemben olyan szigorral, mint, amilyen szigorfal azelőtt felléptek, - pedig akkor az a saját rétegük volt, az uralkodó osztályt támogató réteg. Vannak 3o-4o-5o ezer forintos havi jövedelmek, ú nincsen piaci árus, aki ne keresne havonta 8.000 forintot. ff- - «r —Mft * ** ■*■** ‘“‘■■ft X
