1957. július 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

38

"

.............. * ■ I

i

é - 4 elvállalná. Tudniillik nyilván átlátja ezt a lehetetlen helyzetet. Nem a jóakaraton aiulik itt az, hogy ki tudjuk-e tenni a lakókat a födémcserére szoruló lakásokból, nem is a szorgalmon, nem is a "hozzáálláson", hogy a szokott nyelven fejezzem ki maganat, hanem azon, hogy évek óta képtelenek vagyunk a kormánytól elegendő lakást kapni a födémcserések számára. Most ugyan van valami enyhülés ezen a téren, mert a Xilián-laktanyát megkaptuk, az ÉM. azonban birtokon belül volt és azokat a részeket tartotta meg mag-'nak, amelyeket hamarabb fel lehet használni. Az a rész, amelyet ai kaptunk meg, roncs, életve»

szélyes, helyreállítása 3e»iwiképpen sem fejeződik be az idén.

Legfeljebb néhány helyiséget tudunk tehát biztosítani abban az épületben a födémcserések számára, de selmáiképpen sex tudjuk vele megoldani a problémát. Hiszen ezren felül van az élet- veszélyes lakások száma.

Elmúlt a türelmi idő? Nem tudom hogyan fogja fel ezt a kérdést Perényi elvtárs? Úgy, ho y elmúlt,tehát büntessünk? Hát vájjon azon múlik a kérdés, hogy a kerületi házkezelési igazgatóságok hanyagok és azért nem cserélik ki a födémeket? Mert ha igy van,ai:kor igaza van Perényi elvt'rsnak: elmúlt a ttjfc türelmi időt büntessünk./ Amikor azonban éveken keresztül nem biztosította a kormány ennek a feladatnak a végrehajtását, akkor szerintem igazságtalan 's erkölcstelen büntetéseket kiróni azokra, akik tehetetlenül vergődnek ennek a kérdésnek a 3ulya alatt. Én a le határozottabban tiltakozom az ellen,

!

hogy igy fogjuk fel a kérdést, mert ez nem vezet jóra, ez csak arra jó, hegy elűzzük azokat az embereket erről a munkaterületről, akik nagy nehézségekkel dolgoznak ezen a munkaterületen.

3

I

mr