1957. június 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

233

4 * H a r r e rí Nézetem szerint két kérdésben kell határozni, ami éppen az előkészítés szempontjából fontos. Az egyik a könyv, a másik a kiuxlit s kérdése.Azzal az indokolással, ameiyet Szili elvtárs kifejtett, egyet. ért.Pk, Ebben a két dologban kelaene határoznunk, és azt hiszemek! ij lehetne mondani, hogy ebből az alkalomból a most még leginkább biztosítható történelmi anyag ösz- szexllitasa megtörténhet, - és ebben u-llástfoglalunk - a többire nézve pedig tartsunk fenn magunknak azt, hogy a részletekben ké­sőbb határozhatunk. Elnök: Ra nem kapjuk meg a pénzügyminisztérium­tól a szükséges összeget, akkor hiába foglalunk állást. Garams z égi: Azon a megbeszéxésen, amelyen a kérdés felvetődött, azonos álláspontot foglaltam ei, kiindulva abból, hogy 1957-ben, az ellenforradalmi események után, minden fil­lérnek az elköltését alaposan meg kell gondolni. El kell különí­teni a kérdést a jubileumtól és annak megünneplésétől. *zt meg le­het csinálni, hogy dokumentálisan feldolgoztatjuk a viliumosvál- lalat történetét. Ilyen munkát végzett a gázgyár is, - hozzáteszem rögtön, hogy a ©saját költségvetéséből. Amikor azonban fillérekkel kell gazdálkodnunk, meg kell gondolni minden kiadást. Nem vagyok jós, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a pénzügyminiszter ilyen lehetőséget fog nekünk adni. A helyzet az, hogy azoknak a baráti államoknak a megbízottait, képviselőit hibjuk el a fővárosba, akik­hez október 23.-a utón elmentünk siránkozni, hogy segítsenek bennün­ket, anyagokkal, gépekkel, szerszámokkal, és akik vendégül látták illetve üdültetésben részesítették gyermekeinket. Tehát lehet-e a [ népgazdaságunk abban a helyzetben, hogy 500.000 forintot fordít erre a célra? Hogy csak egyet emlitsek: nézzük meg dolgozóinkat, ki hord jelvényeket, és milyen sorsa lett az emléklapoknak? I 4 ***' v+v c,.:mnp- TU fi |

Next

/
Oldalképek
Tartalom