1957. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
143
Véleményem szerint itt nemcsak a szemé j^kárd és megoldásáról van szó, hanem arról is, hogy a Fővárosi Tanács és annak Végrehajtó- bizottsága nevetséges helyzetbe k rül,akkor, amikor a saját pénzéből kiván megoldani valamit, - és ehhez három előadó kell: a Pénzügyminisztériumból, az OT-ból és a Munkaügyi Minisztériumból. Egy _ felől tehát mi lemondunk a tatarozásról, ami pedig életkérdés, másfelől ilyen nevetséges helyzetbe jutunk. A kérdésen rengeteget lehet javitanl, olyan értelemben, hogy Pesta elvtárs azt fogja mondani, hogy a göngyölegeket nem szabad az utcára kitenni, - azonban nem ajánlom, hogy ki menjen az utcára ellenőrizni, mert akkor blamálja mag't, mint ahogyan én is blamálnám magam akkor, ha ellenőrizném, hogy az építkezések helyéről elhordták-e a törmeléket. Ezzel az igazgatási módszerrel nem-igen jutunk messzire. Kétségtelen, hogy a köztieztasági hivatal szemét-elhordá- si módszere most kulturáltabb lesz, - de nem azért, mert valamilyen csodálatos közigazgatási módszereket találtunk ki, hanem azért, mert eszközöket bocsájtottunkrendelkezéséré. A kérdések sorozata vár itt megoldásra, SZerepel itt a 7o locsolékocsi. Tényleg szükség van locsolókocsikra, de a helyzet az, hogy nem lehet locsolni, nem lehet mosni. Elmentünk kísérletezni még szegény Mező elvtárssalegyütt, hogy hogyan lehet ki nem öntött kocka-kő burkolatot lemosni. Véleményem szerint nem lehet, mert ha a k^öntő anyag hiányzik a kockakőből, az erős, 6-8 atmoszféráé vizsugár tovább fogja rongálni az úttestet. M0st már adunk eszközöket a házfelügyelőknek, - most már ennyi önállóságunk van, mert egy minisztériummal kevesebb van, és az 5 dekával több önállóságot jelent tanácsi vonatkozásban* De fel nem öntött járdákat nem lehet takarítani, először az úttestet kell tisztogatni. Itt kerülgetjük a forró kását, és azért nem megyünk előre _________________________________ /U7_________ : I- 66 - j
