1957. május 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
128
Jelentem az elvtársaknak, hogy mi maximum a feljelentésig mehetünk el. Feljelentünk egy házfelügyelőt, vagy egy szemetelő embert és azután semmi közünk hozzá. A büntetés kiszabására a tanács büntetőbirája illetékes. Hogyan megy ez a gyakorlatban? Sokszor több hőnap, fél év is elmúlik, amig egy-egy feljelentést a tanácsi büntetőbiró elővesz és a büntetés: figyelmeztetés, vagy egy illuzérius 5-lo ft-os büntetés. Még a feljelentés nevelőhatása is elmarad. A rendőrségtől elvették a büntetések kiszabását. Helyszíni bírságolásra sincs lehetőségünk, amely pl. a közlekedés tekintetében is meg van és többé-kevésbé eredményes is. Arra kérem tehát az elvtársakat, hogy ha van igényük a rendőrséggel szemben, akkor velünk kooperálva dolgozzanak a tanácsi szervek, érezzék át a kérdés fontosságát és a-szerint büntessenek, vagy adják vissza nekünk a büntetés kiszabásának jogát. Bennünk tehát minden készség meg van, hogy tüzön- vizen keresztül támogassuk ebben a kérdésben a tanácsot. A jelentések ezreit tudjuk produkálni, mert annyi a szemét és a kihágás. A büntetőbiró azonban egy olyan házfelügyelőt, akinek havi jövedelme 18o.-ft., nyilván nem tud úgy megbüntetni, ahogyan szeretné. Valóban elemi erővel tört ki egyes elvtársakból, és belőlem is az a kívánság, hogy rendezzük ezt a kérdést. \ Belőlem főleg politikai vonatkozások miatt. A kommunisták tudi ják ugyanis a legjobban, hogy egy házfelügyelő milyen viszonyban van a rendszerrel. Gondolok 44-re és október 23.-ra. A házfelügyelők igen sok elvtársat tudnak adott esetben megmenteni, vagy tönkretenni. Amikor ezt a kérdést visszük, akkor gondoljunk arra is, hogy a házfelügyelő politikailag is tartsa-51 - i ____________________________________________________________________________- pj
