1956. december 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

45

fc - 3 5 - j

Vane gy rendelet a disszidáltak lakásainak zár alá vételéről* Itt is rengeteg baj van. Egy disszidált lakása zár alá vettnek tekintendő. Jelenkezik azonban a disszidáltnak az apja, vagy egy hozzátartozó ja| azzal, hogy az ingóságokat adják ki ne lei, El akarta már vinni, de nem adja ki az ingóságokat az, aki a lakásban lakik, akár önkényes beköltözés, akár kiutalás alapján. Erre kimegy egy ügyész, a lakásba beköltözött néni azonban baltával fogadja. A rendőrt is le akarja baltázni. " baltát szorongató nénivel természetesen alig lehet tárgyalni.

Vagy egy másik eset. A disszidáltnak a sógora ajándékozási szerzpdést mutat fel arxól, hogy a disszidált az ingóságok©t neki ajándékozta, a lakásban lakók azonban az ingóságokat hbodDh-hj nem adják ki.

tehát/

Valamiféle álláspontot fogunk/elfoglalni a legfőbb ügyészségen, mert ha a szigorú törvényesség alapján áLlok, mint ahogy kívánok állni, akkor meg kell akadályoznom, hogy a március 31.-ig zárolt lakás ingóságait elkótyavetyéljék, hiszen ez az egyetlen

(5 Kfefá-mágnes, amellyel az országba vissza tudomghozni, hiszen a disszidáltaknak nagyrésze úgyis vissza akar jönni, ha majd rendesednek látja az időt. Ami persze az ajándékozási szerződést illeti#

a tulajdonával mindenki azt tesz, amit akar, csak kérdés, hogy jó-e ez a gondolkodás. 41 Legfőbb lígyésss' gén ol fogjuk majd dönteni és a Tanács szempontjából is fontos, hogy tudja a követendő eljárást, azt, hogy mi történjék a/ zár alá vet^ngóságokkal, ki lehet-e adni valakinek, vagy sem. Elvégre a Tanács^rzi a leltárnak egy példányát is. Egy héten belül eldől es a kérdés.

Bartos: Van egy javaslatom. A kerületi tanácsok nem bírják az ostromot. A kerületeiének is azt kell csinálni, amit mi csinálunk, megerősíteni az apparátust erre az időre. Van is rá mód.

ft*TOH.-.V

I tó Í