1956. szeptember 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
16
fc — 1 4 — | amikor egyes személyek leváltásáról, vagy cseréjéről van szó, ugyanakkor ezzel párhuzamosan nem történik gondoskodás az ill©tó dolgozókról. Tehát: félévvel korábban megbecsülés irányul egy-egy dolgozó felé, félév múlva pedig a. lebonyolitásban olyan mozzanatok vannak, hogy nem mindig tapasztalható megbecsülés, vagy gondoskodás a dolgozókkal szemben. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert amikor a munkaerőga.zdálkodás tekintetében meglehetős megkötöttségek vannak, és a dolgozó nem léphet ki akkor, amikor neki kedve van, hanem esetleg várnia, kell, akkor éppen ennek következtében sokszor nehéz és hátrányos helyzet adódhat a dolgozó szempontjából. ®tt az elnök- helyettesi rovetból kiderül, hogy többségükről pillanatnyilag nehezen fog történni gondoskodás, és nem tudjuk, hogy mi fog veI lük történni. Vannak javaslatok egyesekre nézve, de nem mindenkire. Ha tehát ennél a szűk létszámnál is ez jön ki, akkor a későbbiek során, amikor ki fog terebélyesedni az egész létszám-helyzet,és még sokkal több dolgozóról kell majd gondoskodni, akkor rá fogunk döbbenni arra, hogy egy sor dolgozóról nem tudunk gondoskodni. Az volna a helyes káderpolitika, ha közvetlenül akkor, amikor a leváltásra vagy a cserére teszünk javaslatot,konkrétan megmondanánk azt is, hogy mi történik a dolgozóval. VéleI ményem szerint indokolt volna, ho. y ennyi megbecsülés, elismerés legyen*a dolgozónak a munkája, múltja es tevékenysége iránt, és ez volna a helyes gyakorlata a lebonyolításnak, az ilyen jellegű kádermunkával kapcsolatban. j Elnök: Akkor légy szives, mond(meg nekem, hogy most mit mondtál, mit kell csinálni? Mert amiknt mondtáj^ Mikó elvtárs, azok nagy általánosságok, - de légy szives megmondani ni, hogy mi jön ki ebből? Mert itt arról ven sző, hogy először ene/ y azt kell/megbeszélni, hogy véleményünk szerint ki marad es ki nem marad. Nem biztos azonban, ho y ez igy lesz, mert van tanácsülés, /b I
