1956. augusztus 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

127

.........-—ró I

i

fc -45feltételei biztosíthatók." Eleve kizárt tehát, hogy ujabb kulturotthonok építését akarnánk, hanem azt szeretnénk, amit azután a folytatólagos mondatban mondunk, hogy "Meg kell szüntetni a kisüzemekben és a kisebb középüzemekben a művészeti öntevékenység mindenáron való erőltetését" stb. Ez^el is a reális tényeket szeretnénk figyelembe venni.

Miért olvastam ezt fel? Azért, hogy bizonyítsam,hogy milyen szándék vezetett bennün'et. Igenis javítsuk meg az üzemi tevékenységet, de amikor az munkásosztály kulturális ellátottságáról beszélünk, nem maradhatunk csakis az üzemeken belül, hanem azt is m g kell néznünk, hogy mit csinálnak a munkások az üzemeken kivül; azok a dolgozók, akik az említett körülmények miatt az üzemeken belüli kulturális munkában nem igen vesznek részt. Kizárólag ffehátlarról vaniszó. ho;y nem akarjuk, hogy egy kisüzemi hat-tagu színjátszó csoport azzal az igénnyel álljon elő. hogy Schiller Ármány és szerelmét, vagy más ilyen darabokat adjon elő. tevői áll tőlünk a csasztuska-brigádok megszűnt tése is. Szeretnénk teh"t, ha a jóindulatot feltételezné rólunk a YB. Ha az anyagból mindez nem derül ki kellőképen, az a mi hibánk, és a legközelebbi fogalmazásban pótolni fogjuk.

Hasznos volt ez a vita azért, mert mindezekre a dolgokra felhívta a figyelmet, s Hasonló a helyzet a müsorpolitikával. Mindjárt másként tűnik ez a probléma, ha azt irjuk, hogy szeretnek a dolgozók szórakozni, szeretik a vidámságot. A régi polgári operett és kabaré valóban elterelni igyekezett a dolgozók figyelmét a tényleges problémákról. Mi nem ezt akarjuk, hiszen amikor az operett és a kabaré, kérdését felvetjük, szembefordulunk a destruktiv, a raultba- forduló operettekkel és kabarékkal.,Nem azt mondjuk, hogy az ilyen tó operettekre és kabarékra továbbra is szükség van és az ilyeneket

tűrjük el. Nem! « -q

fi t

» , , -átng