1955. szeptember 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
170
Abban egyetértek Bartos elvtárssal, hogy a termelékenységet bizonyos cikkekkel összefüggésben csak reális csszehasonlitás alapján lehet megállapítani. 3bben a vonatkozásban osztom Bartos elvtárs nézetét, - de abban nem osztoraa Hajés elvtárs nézetét, hogy ez ;rt a tervet nem lehet elfogadni, mert az előző terv 125 á-os lazaságánál- elfoglalt álláspont most tulfeszitettséget idézett elő. Nem az idézte elő a lazaságot. Nézetem az, hogy a Végrehaj tó bi zottságnak ezt a lervet azzal az aláhúzással kell elfogadnia, hogy akkor reális ez a terv, ha a kormányzat a kereskedelem felé kitisztázta, vájjon az a raktárkészlet, amelyet most felvesz, és annak alapján nem akar magasabb követleményékét a tervezésben elfogadni, reális raktárkészlet-e? Nézetem szerint igen, mert ilyen e- set már több éven keresztül volt, hogy a kereskedelem nem a realitást vette alapul, amikor a tervezést elindította, hanem azt, hogy abban a negyedévben, vagy hónapban ax forgalmát le tudta-e bonyolítani, és ennek alapján állandó ingadozást, mondhatnám: anarchisztikus tendenciát igyekszik belevinni az ipari termelésbe. Ezt az anarchisztikus tendenciát nem támaszthatjuk alá. Ezért azon az álls 'nonton vagyok, hogy a Végrehajtóbizottságnak és a Tervhivatalnak is azért kell harcolnia, ho^y a kereskedelem köteles átvenni minden termelt árut, mert kizárólag csak a kereskedelem lehet a raktározó terület, áaxaxiq^gdaaax - és az ipar lehet ru/ almasan, az a- dött követelményeknek megfelelően, de a terv-követelményeket figyelem- bevéve módosíthat menet közben, cikkenként, a szükségletek előállításánál. Ez nem fog ilyen nagyarányú ingadozást kiváltani, mint amilyenről itt több esetben, a terv-vita közben, szó volt. Véleményem tehát az, hogy a tervoszt/ly viszonylag, az a- dott nehéz helyzetében, reálisan látja a lehetőségeket, - bár sok igaza van Hajós elvtársnak abban, - és ezt szeretném aláhúzni - hogy a tan'esi vállalatoknak az a része, amelyet arra akarunk kötelezni, helyesen, hogy foglalkozzon a csökkent munkakénességü dolgozók még 3zéÁlo TO I I .... ... 17 .
