1955. április 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
83
megrakta a fővárost kultúrálatlan, a hjhiéni'nak alapvető követelményeivel sem biró, úgynevezett talponálló italmérő helyekkel, amelyekben nemcsak a legnagyobb mértékben folyik mértéktelen italozás, de amelyeknek forgatagát áttekinteni is rendkivül nehéz. Itt volna már az idqje annak, hogy szót emeljen a VB a Fővtorosnak eme szégyenteljes helyzete ellen. Azt hiszem, hogy a behajtásokban lényegesen többet lehetne elérni, csak meg kellene vizsgálni azokat az eseteket, amelyekben azért van szó behajthatatlanságról, mert az illetőknek ál^ndó munkahelyük nincsen. Meg kellene vizsgálni, hogy állandó munkahelyük nem lévén, miből élnek? Nem közveszélyes munkakerülők-ei Azt hiszem, hoay bőven lehetne ilyeneket találni. Azt hiszem azonban, hogy a behajtás alaposabb ellenőrzése MM nagyobb eredményességet is biztosítana. Mi a legfőbb ügyész elvtárs által kormányzati szinten tettünk már előterjesztést arranézve, hogy ha behajthatatlanság esetén átváltoztatás nem lehetséges, ha tehát a; behajthatatlanság gyakorlatilag büntetlenséget eredményez, ekkor megfelelő más eljárást lehessen folyamatba tenni. Arai a számokat illeti, én kb évi 7-8000 felmentésre gondolok és azt hiszem, hogy ez 5-6000-es szám alacsony volna. A statisztika hibája, hogy nem tudjuk pontosan felmérni, hogy hány embert zaklatunk feleslegesen azzal, hogy kihágási eljárást indítunk ellenük. Már pedig egyáltalán nem közömbös ez az állampolgárokra nézve. Felt tlenLil szükséges volna, hogy a kihá- j gási bíróság komolyabb figyelmet szentelne annak, hogy a feljelentési jog és kötelesség szabatosabb teljesítésére ösztönöz-e ® fsljelentőket. Sok t.i. az alaptalan feljelentés, amelynek az eredménye csak a zaklatás. Javasolom a VB-nek, hogy a jelentést I ’ 1 3'i ^ ____^^^^^MM—«—^^^^""" I- 62 4
