1955. április 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
2
* -v-ta: » V M* , r r— I 4 ' ,7 e j. e n t é 3 a buaaposti koldusok, csavargók, munkakerülők és üzérkedők elszaporodásáról. Tisztelt Végrehajtóbizottság ! 1 Pártunk Központi Vezetőségének 1955#júniusi határosai,aj között szo- irepelt a szocialista törvényesség megszilárditása. A határosat vég- 'rehajtása során azonban Hibák történtek. Korábban erélyes intézkedésekkel sikerült a felszaporodott koldusok, a megrögzött munkakerülők, a prostituáltak és as üzérkedők számát nagymértékben csökkenteni, aminek jó hatása volt a fővárosi közállapotokra. A kormán,y- programm végrehajtása oorán ezek az elemek amnesztiában részesültek, de nem történtek intézkedések,sem megfelelő jogszabályok alkotására, sem elhelyező intézmények létrehozására és igy nagy számban 'lértek vissza régi "foglalkozásukhoz". 1954.decembere óta a Rendőrség 217 utcai koldust állitott elő, akik közül 154 volt a visszaeső. Ezek közül 123 került szociális oxthori gondozásba, ahonnan 57 szökött meg és folytatta ismét a koldulást. A ^óvárosi Tanács nem rendelkezik olyan intézménnyel, amely a koldulás miatt előállítottak ideiglenes elhelyezésére volna alkalmas. De a Rendőrség sem helyezheti el őket, mert nincsen jogszabály, moly megengedné, hogy őrizetbe helyeztessenek, amig ügyüket kivizsgálták é3 abban döntést hoznak. Hiába helyezzük el tehát szociális otthonba a kolduláson tettenérteket, mert lm onnan megszöknek nem büntethetők és az otthonba való visszatérésre nem is kényszeríthetők. Azok az utcai árusok, akik iparengedéllyel’ nem rendelkeznek és azok, a teljes munkaképesség birtokában lévő egyének, akik koldulnak, ul sem helyezhetők szociális otthonokba,, ezek közveszélyes munkakerülők, azonban nagyon enyhén bántak velük éc igy számuk állandóan szaporodott. A közveszélyes munkakerülés miatt megvádolt személyek száma 1952-ben 282 volt, mig 1954.évben már l.o51. Ilyen csavargók és munkakerülők közül kerülnek ki a besurranó tolvajok és más hasonló bűnözők is, akiket rendőrségi szerveink, a prevenció elhanyagolása miatt, az esetek nagy részében nem képesek felderíteni. Mind többen foglalkoznak azzal, hogy szállást, vagy lakást adnak ki prostituáltaknak és más kétes elemeknek, ami-állal nagy munka- nélküli jövedelemhez jutnak, de arra is lehetőséget nyújtanak, hogy súlyos bűncselekmények elkövetőit tartván fedelük alatt, a lopások és rablások száma emelkedjék. Az ilyen alkalmi lakáskiadás /találkahely/ büntetés legfeljebb loo forint, ezzel szemben ogy találka- helytartó havi 4-6.000 forint jövedelemre tc3z szert. 1952-ben örömmel állapítottuk meg, hogy a prostitúció felszámolása után a nomibetegűégek száma minimálisra csökkent® Ma azonban azokat a prosituáltakat, akiknek fedőfoglalkozásuk van, általában fc- lelős3égrevonni nem lehet, számuk szaporodik 03 újra terjesztik a nemibetog3égot, 1954. január 1-től julius 1-ig 49o prostituált került zárt kórházi kezelésre és ugyanebben a félévben 1.392 férfi nemibetogséggcl való fertőzése került tudomásunkra. Ez a szám természetesen nem teljes, mert a hatóságnak nincs tudomása azokról a nemibetegekről, akik magánorvos sí a 1 kezeltetik magukat, vagy egyáltalán nem fordulnak orvoshoz® 1 j ■tr • -- —
