1955. február 3-4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
42
i í- 4 w Mégegyszer szeretném aláhúzni, hogy mindenkinek megvan a módja arra, hogy intézményesen tanuljon# minden fokon. Az előterjesztésből kiderül, hogy nem mindig sikerül megfelelően szakképzett tanárokat biztosítani, és hogy az előadások színvonala nem mindig megfelelő. Akkor mi szükség van arra,hogy csinál- juk.L Esetleg megfontolandónak tartanám ilyen szempontból a kérdést. Pesta* őszintén szólva, egy kissé meglep ez a hozzászólás. Nem arról van itt szó t.i., hogy aki Szabadegyetemre jár és ott előadásokat hallgat, az ezzel a oédulával visszaélhessen, hanem csupán azt bizonyltja a látogatási jegyekkel két esztendő múlva, hogy a József Attila-Szabadegyetem előadásain résztvett, látogatta őket. Talán még azt sem bizonyltja a látogató-jegyekkel,hogy "hallgatta" az előadásokat, mert az nem bizonyos. Kikérdezés nincs, _ igy tehát nem lehet meggyőződni arról, hogy az előadásokat valaki valóban "hallgatta", hanem osak arról, hogy az előadásokat látogatta. Amit Gáspár elvtárs elmondott, az mégis elgondolkoztató egy kissé, mert eddig nem gondoltunk rá. Azt vettük észre, hogy ha az ismeretterjesztő előadásokat igen közismert előadókkal és nagyon érdekes cimekkel hirdették, akkor az előadások sikeresek voltak. Ha azonban nem igy volt, akkor rendszerint üres székek előtt zajlott le az előadás még akkor is, ha egyébként érdekes volt. Hallatlan vágy van az emberekben arra, hogy bizonyos témakörökből összefüggő előadás-sorozatot hallgassanak, és ezáltal tudásukat kétségkívül gyarapítsák, anélkül, hogy valamiféle diplomaszerzés, vagy valamiféle oédula megszerzése, vágya ösztökélné őket. Mindenki tudja, hogy ha egyetemi képzettsége van is valakinek, egy témakört e— gyetlen előadásiból nem tanulhat meg komolyan. Vagypedig az előadásnak okvetlenül olyan kezdetleges fokúnak kell lennie, ha mindent magába sűríteni kiván, hogy valóban osak az alapkkat érintheti. Vala* „ »*.> -.*m .-mm X mr ' ________ ___