1954. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

74

I

hanem srófhuzókkal. Azok a manipulációk, amelyek a sikkasztás elkövetésére lehetőséget adnak, lényegében azonosak. A húsnak megfelelő, az ő számukra sápot biztositó felvágása végső fokon a lakosság becsapás át jelenti. Két, sót három év nem volt elég kereskedelmi szerveinknek arra, hogy rendet teremtsenek ezen a téren. \ büntetőható- eágok felelőssége is felmerül persze ecben a vonatkozásban. Készséggel elfogadnám, hogy nem adtunk figyelmeztetést, de megtörtént a figyelmeztetés pusztán annyiban, hogy igy, ahogyan most megy akár a zöldségnél, akár a húsnál, rossz. Nem vagyunk hivatottak, mert nem értünk hozzá, annak kijelentésére, hogyan kellene .jól csinálni. De jól kell csinálni.

Felmerül a káló megvizsgálásának kérdése. Amikor köztudott, hogy a zsirban nehézségek voltak, amikor a sertéshúsért nem egy helyen sorbanálltak, van-e szükség kálóra? Ezt a kereskedelmi szakembereknek kellene eldönteni. A kálló ugyanis arra szolgál, hogy a húsból kifolyó vérrel és vízzel előálló a ulyveezt eséget a kereskedelemben foglalkoztatottak javára irják. A sertéshús eladása azonban ma inkább perceket, mint órákat vesz igénybe, nincs is tehát idő ilyen sulyhiányok keletkezésére. Mégis biztosítva van a kálló a kereskedelmi alkalmazottaknak és persze akadnak közöttük olyanok, akik a káliót egyenesen mellékfizetésnek használják fel. Nem ismeretlenek előttünk az olyan hangok sem, hogy "ha pedig ezt a heti 2-300 forintos sápot nem biztosítják nekünk, akkor itt hagyjuk az egész mesterséget és elmegyünk máshová!"

Feltétlenül szükséges tehát, hogy a pazarlásnak ezekkel a gondatlan cs bünög formáival foglalkozzunk. Ha az anyagpazarlás, a termelékenység és a létszám kérdését, mint a termelésnek egy-egy rendkívül fontos tényezőjét a beszámolók a jövőben vizsgálnák, kétségkívül olyan további eredmények előtt nyitnánk széles Kaput,

7// ^ mtz. - - - - - 23 - |

9