1954. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
84
- mű* * I- 53 - 2 4 1 egészségügy kérdése kellő jelentőséggel érvenyasül-e pénzügyi és anyagi kihatásainkban, mint ahogy szükséges volna. \z az érzésem néha, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat nem közvetlen, hanem közvetett szolgáltatásoknak vés ik és nem a termelő igákkal együttesen bírálják el őket, holott a termelési eszközök legfont oeabb járói, az emberről van szó. Másik főforrása a hibáknak, hogy nem egyszer nem hallgatják meg a felsőbb szervek azoknak a véleményét, akik közvetlen kapcsolatban állanak az élettel, a dolgozókkal. Itt van pl. a kórházi-poliklinikai egységnek a kérdése: évek óta hangoztatjuk, törekszünk megteremtésére, minden negyedévi munkatérvünkben benne kell lennie, ha nincs benne, ”kkor az egészségügyi osztály megbírál bennünket, - megteremtéséneu feltételei azonban hiányzanak.Az iskolaegészségügy kérdésében elmentünk a miniszter elvtársig, de nernkap'uk meg a lehetőséget, iedig hiba van a gyermekegészségügy szervezése terén. Foglalkozik a gyermekkel az iskolaorvos, a körzeti orvos, a renaelőintézet és még egy pár intézmény, holott helyesen meg lehetne szervezni egy •x helyen, aminek költségkihatása is sokkal kisebb volna. Egy másik fontos kérdésre is szeretnék rátérni: mindent negtett-e a minisztérium az orvosképzésnek mennyiségi és minőségi biztosítására? Állandóan kevés az orvos, mégsem vettek fel az idén sem annyi hallgatót, mint ahogy a szükséglet megkívánta volna. Különféle tanfolyamokon előadásokat tartanak az orvosoknak, amelyeket azok unalmasan végighallgatnak, lényegében azonban nem kapnak olya mit, ami munkájukat előbbre vinné. Mit tett a minisztérium az orvosok és a betegek k”pcsol”tár” von”tkozó pzemlélet helytelen irányzatának megváltoztatására? Általában mechanizmus jellemzi az orvos és a beteg Kapcsolatát, xersze rövid az ideje a körzeti orvsonak éa nem tud mást csinálni, inint » . ... mr .. .
