1954. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
91
í t 4- 76 Ilyen esetekben hogyan döntsön a VB akkor, ha saját magával kerüli ellentétbe? Ez példa arra, hogy hogyan néz ki ez a gyakorlatban és hogyan nehezítik és teszik lehetetlenné a VB munkáját. Garamszegi : A Sásdi elvtárs által felhozott példa nem jellemző a miniszternek a beavatkozására. Tudniillik a beruházási keretek leadásánál ha a mihiszter meg is határozza,hogy 5 a helyi iparra vonatkozóan milyen ütemet kiván megvalésxittaíini, - de ha a Városi Tanács ellentéte# állásponté foglal el, akkor a minisztertanács dönt ebben a kérdésben. Ott van a miniszternek beavatkozási joga, hogy egy kiemelt cikk gyártását elrendelje, de a tervezésre ez nem vonatkozik. Szecsei:A jelenleg érvényben lévő tanácsit törvény 57.§-fa foglalkozik a szakminiszterek feladataival és hatáskörével. A ma fennálló törvény a kettő3 alárendeltséget nem igy fejezte ki, mint ahogyan most benne van a tervezetben, hanem csak körülírta és bizonyos szabályokat állított fel, amelyekből meg lehet állapítani# hogy mit jelent a kettŐ3 alárendeltség. Az 57.§ azt mondja, '“ró hogy: feladata a szakigazgatás terén az általános vezetés, - ez helyes - az elvi irányítás, - ez sem vitás - ezután azt mondja: döntés a nagyobb jelentőségű Jlgjcfck** ügyekben. A törvénynek fz a rendelkezése vezetett oda, ami van. A köfetkező feladat: a végrehajtás ellenőrzése. A tanácsi törvény tervezetében nincsen jogorvoslati rész. Az az elgondolás, hogy a helyi igazgatási és a helyi gazdasági ügyekben a tanácsok döntsenek végső fokon, - és a miniszterek konkrét nagyobb ügyekben ne határozzanak. Ebből következik, hogy a miniszter feladata maradna: az általános vezetés és a végrehajtás exl lenőrzés e. Ezt a pár szót, ezt a Mondatot be lehetne venni ide, és akkor ezzel el volna hárítva g > ^ _ ro---------------------—-
