1953. december 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
49
4 -x ezt a kontingensünket adja meg nekünk, mert ezzel a helyi ipar munkáját akarjuk megjavítani. Erre viszont lehetőség nincsen, mert a tárca a kontingens magánál tartja. t Ami a tanácsok önállóságát illeti, örömmel olvastam az Esti Budapestben Koós elvtárs beszámolóját, amelyben azt mondja, hogy a moszkcai városi tanács, valamint annak szakosztályai is függetlenek s tárcától. Nem akarok soviniszta lenni, de ezen a téren feltétlenül javítanunk kell a helyzeten. Bármennyire ismerik is a tanácso* dolgozói a helyi ipar problémáit, bármennyire ismerik is. Az ipari osztály ée annak vezetője a középfokú irányitó szerveknek, a trösztöknek és a kerületi tanácsoknak a problémák megoldására irányiad javaslatai*, - az egész elképzelés megdől, mert önállóságunk nincsen biztosítva úgy, mint ahogyan kellene. Ez vonatkozik az anyagellátásra, a beruházási hitelekre, de az üzemi tervek,jóváhagyására.is. A helyzet az. .hogy a fővárosnak, előírják, hogy ennyinek és ennyinek kell lennie a termelékenységi mutatónak, azonban az már nem érdekli a Tervhivatalt, hogy nálunk 10.800 nő és körülbelül 7000 csökkent munkaképességű munkaerő dolgozik. Ilyen körülmények között mégis azt kivánják, hogy a termelékenység nőjjöh 20*-kal. Ehhez hozzá kell venni mét azt is, hogy a gépek elavultak. Nem rendelkezünk önállósággal az építőipari kapacitás téréi sem. Az ujabb rendelkezések értelmében a 60.000 forinton felüli építkezések végrehajtására a vállalatokat az építésügyi miAisztérium jelöli ki. Hogyan tudjuk igy a karbantartásokat elvégezni, vagy a legfontosabb szociális beruházásokat, vagy az átszervezési kérdéseket építési kapacitással lebonyolítani, ha mindenbe beleszól az építésügyi minisztérium? Nehét ez a kérdés, mert a vállalatoktól jogos kívánságok jönnek fel. Mi felfelé harcolunk, d’o mintegy 50*-ban eredménytelenül. A jelentésbe iu azért vettem fel a 6.3 millió forint 50*-dt, - nem megalkuvásból - de jó néhány tapasztalatom van, hogy sokszor a veszekedésig menő haroot folytatunk a főfelügyeleti szervekkel azért, hogy igazunkat elismerjék. Ez mind a \ tervezés, mind a beruházás vonalán számtalan esetben bebizonyosodott, - és még mindig nem értük el a megfelelő eredményeket. Boldog volnék, ha !fl > *•'- 2 4 - j
