1953. november 12. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
204
*- 15 ráfordításai magasabbak. Elnök: Átmenetileg! Hajós: Átmenetileg. Ha megvan az 1954* évi bázis-számunk akkor lehet arra törekedni, hogy 1954*évhez képest ugyanazokat a cikkeket mennyivel tudjuk olcsóbban előállítani. Az önköltséget csak úgy lehet mérni, ha a vállalat ugyanazon cikkeket gyártja. A bedolgozókkal kapcsolatban annyiban szeretném Garamaggi elvtárs válaszát kiegészíteni, hogy valóban nincsen rendezve ezeknek a jogi helyzete, azonban az SZTK-ban be vannak jelentkve, tehát társa- dalaombiztositásban részesülnek. Ezt a kérdést még rendeznünk kell. Elnök: Mindenki kapott választ? /igen!/ Ha igen, akkor megnyitom a vitát. Ki kiván hozzász ólni? Gá 1 h 1 d i : Elsősorban azt szeretném felvetni, hogy az a tárgyalási módszer, ahogyan a tervjavaslatot tárgyaljuk, nem helyes. Véleményem szerint elsősorban általánosságban kellett volna megvitatni a tervjavaslatot,és főként az elti kérdéseket kellene tisztázni. Az az idő, amely a VB. tagjainak rendelkezésére állt, - még akkor is, ha éjszakai munkát végeztek - nem volt elegendő arra, hogy a tervjavaslatot áttanulmányozzák. Néhány elvi kérdési azonban felmerült a tanulmányozás során. Ilyen pl. az, hogy mit tehet a VégrehajtóI bizottság? Bár a határozati javaslat utal arra, - valamint a szöveges rész is - hogy lehetőségeink korlátozottak és nem tudtunk magunk elé tüzhi bizonyos feladatokat, amelyeknek a teljesítése szükséges lett volna, - ez bizonyos Mértékben determinálja az elképzeléseket. Ami magát a tervjavaslatot illeti, nekem az az érzésem, - különösen az ipari résszel kapcsolatban - hogy a tervjavaslat vegyes összetételű: hol a tanács alá tartozó vállalatoknak, hol a helyiiparnak a kérdéseit tárgyalja, hol pedig a főváros területén élő lakosság szükségletei szempontjából méri fel a helyzetet. Véleményem szerint ez vegyes képet ad. ^ / mmmm l
