1953. október 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

105

tarozási programmot, €6 milliót, ebben az évben maradéktalanul me - lehetne valósítani, sőt hozzáteszem mindjárt azt is, mert nem csak azért, hogy anyagban és munkaidőben igen komoly nehézségek vannak, hanem azért, mert minden egyes területen alábecsülték azokat a számokat, amelyeket egy-egyházra, vagy lakásrka vonatkozóan beadtak*

Ugyancsak a VIII.kerületről mondja az elvtárs, hogy helytelen az összeg elosztá a, amit az Építésügyi minisztérium csinált az egyes vállalatoknál, amikor ennyi épületre, ennyit, más é pületekre pedig ennyit irányzott® elő. Ezt nem irányoztuk elő,- ezt az elvtáraak mondták meg, hogy erre a házra ennyi van előirányozva, a másikra annyi. A tapasztalat arra enged következtetni, hogy az alábecsült számok nem fel-elmek meg a tényeknek. A tatarozás

az elvtársak előtt úgy néz ki, hogy itt-ott javítunk valamit és rendben

fe <

van. Ha az elvtársak helyenkint meggyőződést szereznek, akkor látni fogják, hogy a budapesti házak tatarozása a VIII^IX., és XIII. kerületben - de lényegében valamennyiben - nem tatarozsá, hhnem az épületek helyreállítása*

9

% *

9

j Í . ■ ' \;U

: __—____ . . . m? ...