1953. július 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

87

úgy, ahogyan ezt a kormányprogramm fővárosi viszonylatban a kerület területén lehetővé teszi. Nyilvánvalóan ez volna a helyes. Ahol nagyszabású tatarozást munka indul meg, ott arról tárgyaljanak, ahol pedig nagy lakásépítések indulnak meg, ott a lakásépítésekről, stb. Ez azonban kissé mégis korainak tűnik.

Hogy a kisgyülések az előkészités helytelen módját jelentik, azt most hallom először. Mi úgy gondoltuk, hogy ennél helyesebben nem is lehet előkészíteni a tanácsüléseket. Sok kerületben, például a xrV.-benTkiválóan alkalmazták. S ajnálom, hogy Varga elvtárs nem mondotta el véleményét erről. De a XIII. kerületben megdicsértünk egy

tanácstagot azért, mert üzemében elmondotta, hogy miről tárgyal majd a tanács és megkérdezte, hogy mi az elvtársak véleménye erről a kérdésről.

Kiválóan alkalmazták ezt a módszert a XIV. kerületben is és jól sikerült a tanácsülés ott is, meg más kerületekben is. Ha tehát ez igy van, akkor ezt a módot elvetni nem volna helyes.

Takács elvtárs elmondotta, hogy valamit tenni kellene azért, hogy ne legyenek a tanácsülések formálisak, mert a formális jelleg az egyik oka annak, hogy mindenki csak arról érdeklődik, hogy mikor lesz az ülésnek vége. Ha fontos elhatározások születésére adunk

módot és ha valóban irányítjuk a tanácsüléseken a VB-t és nem fordit- va, akkor nyilvánvalóan nem az lesz egyesek egyetlen problémája, hogi

mikor lehet eltávozni.

Ha a jelentésben inkább a hibákat hangsúlyozzuk, mint az eredményeket, az hibája a jelentésnek. De túl rövid idő telt még el a tanácsülések óta, azonkívül több újszerű javaslat is van a jelentésben, amelyek mellett változatlanul kitartok, kivéve azt, hogy az ülésszakot több napra tegyük#

i i

*

tó

—^ I

4 - 7 5 - J

t ■■