1953. április 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

76_1

Kopácsi elvtárs arról szólott, hogy nagy azoknak a száma. akik szívesen fogadnának örökbe. Igen. de csak olyanokat akarnak örökbefogadni, akiket először alaposan megnéznek. Az Alföldi-utcába napon ta bemegy több örökbefogadni szándékozó és válogat a gyerekek között.

Ugva^akkor az is természetes, hogy csak kis gyerekeket hajlandók örökbefogadni. 3 éven felül már csak egészen ritkán, 6 éven felül pedig még ritkábban.

Szeretném, ha Dési elvtársnő mondana egy-két konkrét né Idát a fizikai leromlásról.

Désiné: Naponta jönnek jelentkezők, akik 0-3 éves gverekek beutalását kérik. Nagyon sokszor C3ak átmeneti beutalásról van szó. Ha a Vas-utcai, vagv egyéb átmeneti otthonaink meg tudnák oldani ezt a kérdést, akkor nem lenne szükség állami gondozásba vételükre.

Ezekben az otthonokban azonban igen nagy a zsúfoltság. A tanácsok a leg- n»<*ynbb előrelátással intézik a 0-3 éves gverekek beutalását, ki magunk is minden esetben megnézzük a beutaló véghatározatot és Próbálunk alkudozni, de minden esetben megállapítjuk, hogy ha később változnak is a szülők viszonyai, pillanatnvilag mégis indokolt a beutalás. Sokszor rt"" megoldható volna a gyerekeknek állami gondozáson kívüli elhelyezése is, ha elegendő b lcsöde volna és olyan napközi, amelyben a különböző váltásban dolgozó szülők is eüuut tudnák helyezni gyermekeiket. Nincs azonban minden üzemnek bölcsődéje, a napköziknek jelentékeny része pedig olyan, hogv a szülőknek egy meghatározott időben a gyerekekért keli menniük este.

Az Intézet valóban igen sokszor nem tudja átvenni a beutalt gyereket a tulzsufoltság miatt. Kettesével fekszenek egy-egv ágyban. Különböző fertőző betegségek veszélyeztetik a gverekek egészségét. Ma már azt a gyakorlatot kell követnünk, hog.y osak akkor vesszük gondozásba a 0-3 eves gyerekeket, ha a gyermekvédő intézet helyet biztosit nekik.

I- 53 - i

4